MŰVEK

Petri György
MOSOLY

Meg fogok halni. Nem is oly sokára.
S ez olyan könny? szédülettel tölt el,
mint ifjúkoromban - kezdô dohányost -
az erkélyen reggelente leszívott
elsô néhány slukk. Ez azóta elmúlt,
persze, ahogyan elmúlt annyi minden.
Hovatovább csak egy maradt velem,
de az igen, Istennek hála érte!
A szem mohó, éhes kíváncsisága,
a nézés gyönyöre, hogy minden látvány
a maga más-más módján színöröm:
egyforma szép a szurok és a csurgatott méz,
és egy kazánház tekergô csövei
burkolva üveggyapottal és sztaniollal.
vagy egy tengerszem türkizcsöndje kék fenyôk közt
és a levegô üveghidege. Egy eldobott
üres cigarettásdoboz céltalan zörgô
összevissza szálldosása az út betonján
a változó szél szeszélye szerint. A mosoly
egy besüppedt íny? fakó banyácska arcán,
a szemzugában sárga gyantacseppként megülô könny,
valamint a feszes húsú ifjú leány
csöppnyi tokája, fogainak kimutatott fehérje,
mibôl, bár csak egy kissé, túl sokat mutat,
ám ez nem baj: a szépség
f?szere és forrása - a hiba.
De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába,
és a piacon a halárusnô pontyvértôl és harcsanyáktól
iszamos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze -
Mert az angyal a részletekben lakik.

HOLMI, 1999. július
 

Petri-művek
http://gizi.dote.hu/~hajnal/alf9804/petri.html
http://www.budapest.hu/bphome/dbp/kultura/irodalom/holmi/9709.html

Irások Petri költészetéről
http://gizi.dote.hu/~hajnal/alf9804/kalmanc.html
http://ns.elender.hu/kortars/9804/KERESZ.htm



Orbán Ottó
A XX. SZÁZAD KÖLTÔI

Kidöglik alólam a vers Richard alól a ló
Letűnik a színrôl egy generáció

a nemzedékem Viszi vereségeit
rögeszméjét hogy ô majd igenis segít

a századokon át nem gyógyuló bajon
mert ô a képzelet és a forradalom

pedig csak seggencsúszás önbíztatás mánia
Egyikünkbôl sem lett isten fia

csak irodalmi sztár vagy népvezér
Bár közben ahogy szokás folyt a vér

És viharfelhôk villámlás véreres ég
Kívül-belül füstölgô vereség

Mi csillog mégis itt Miféle szerelem
lidérces szelleme játszik velem

hogy a rám maradt beszédes csodát
épségben sértetlenül adjam át

Csak tudnám nyöszörgök kinek-minek
A senkinek súgja a senmminek

Mert ez nem egy az eszközök közül
ezen fény szikrázik ezen köd ül

mint hegy csúcsán Ez él Ez az hogy élsz
Egy porcikájában a végtelen egész

és egyikükre sincs meggyôzô magyarázat
Elbukik föltámad megalázkodva lázad

majd végigver mindent mint a tavasz zöld ostora
a tetszhalott ágat Ne add föl Ne add föl soha

In: Orbán Ottó: A kozmikus gavallér. Orpheus Könyvek. Budapest, 1990.
 

Orbán Ottó - versek
http://www.lang.hu/magveto/ujdvers.html
http://www.budapest.hu/bphome/dbp/kultura/irodalom/holmi/9710.html
http://gizi.dote.hu/~hajnal/alf9804/orban.html



Darvasi László
S A MEZÔN ÜVÖLTÖZNEK A TÜCSKÖK

 Mintha a görögök tragédiája lenne, mindenkije meghalt. Gyorsan, akár egy járványban. A felesége, a fia, a menye, egy év vagy másfél alatt, hiszen mindegy. Föld alá ment mind. Öregember, ô meg eladta a lovakat, a kocsit, s visszaadta a téeszcsé-földet is. Csak az unokája maradt vele, egy csenevész és buta gyerek, a Kiscsipás. Ô lett a bosszújának a tárgya, ez a szôke és esetlen fiúcska. Vad és fékezhetetlen öregember, ütötte és verte, lapáttal kergette, seggbe rugdosta, a haját tépte. Verte reggel, verte délben. És verte éjszaka, ha arra riadt, hogy vigyorog a Hold, hogy csipázik fenn a csillag, s a mezôn üvöltöznek a tücskök.
 Mondtuk, ne üssed.
 Mondta, enyém.
 Mondtuk, menj, költözz el.
 Mondta, ott is verni fogom.
 Mondtuk neki, meg fogunk ölni.
 Mondta, elébb én a Kiscsipást.
 Mondtuk, add az államnak.
 Mondta, eladni se, szeretni se, csak ütni tudom.
 Lengett a sírás a faluban, mint a végtelen átok. Hallottuk, hogy sír a Kiscsipás a templomkertben, sír a kaszálóban, sír a tónál. Sírt, mint a borotvás szél, mindenütt, mindenütt. Vad és fékezhetetlen öregember, ó, hogy gy?löltük. Hogy lehet ennyit ütni. Miért. Minek. Ütni ilyen fáradhatatlanul. Hogy honnan ennyi gy?lölet. A halálát kívántuk, hogy ne is szenvedjen, csak dögöljön gyorsan, mint felesége, a fia, a menye. Ez a dög öregember. És egy nap mégis azt vettük észre, hogy már nem ôt, hanem a gyereket, ezt a nyomorult Kiscsipást gy?löljük jobban, akit ennyire vernek, akit ennyire verhetnek.

In: Darvasi László: Szerelmem, Dumumba elvtársnô. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1998.
(A Magyar novellák ciklusból)
 
 

Darvasi - regényrészlet
http://www.c3.hu/scripta/scripta0/jelenkor/1998/10/00tart.htm
http://www.budapest.hu/bphome/dbp/kultura/irodalom/jelenkor/9709.html



Bertók László
IGEN, EGÉSZEN ELTÖRÖTT

Igen, egy hajszálon, uram.
Az innen és onnan között.
A se itt, se ott ahogyan.
Az itt is, ott is, ami köd.

Igen, egészen eltörött.
De mintha éppen most, olyan.
Ragasztok, foltozok, kötök.
Külön-külön is annyi van.

Igen, el kéne okosan.
Fogni a, szépen, mielôtt.
Mintha én volnék a lovam.
Mintha nem is menekülök.

Igen, ez se több, az se több.
De azt képzelem, hogy magam.

 S HOGY A KÖZÖTT KÖZÖTT A KÖZ

S hogy a között között a köz,
s mindenütt a mellékesek,
s hogy napról-napra keskenyebb,
s hogy csak a széle örökös,

s hogy mindig az egész ködöz,
s hogy asszonyok és gyerekek,
s hogy ôk is, mert megáll a hegy,
és jön valami üstökös,

s hogy amíg beledögönyöz,
s hogy ordíthatok, üthetek,
és mintha egy kis szeletet,
s hogy a valóság, az közös,

s hogy nincs is, csak oda kötöz,
s hogy ez öl meg, a képzelet.

In: Bertók László: Három az ötödiken. 243 szonett. Magvetô Könyvkiadó,
Budapest, 1995.
176. és 177. szonett (194-195. o.)
 

Bertók László összes verskötete, teljes szövegközlés
http://www.jpte.hu/pecs/bertok/ 

További Bertók-versek
http://www.budapest.hu/bphome/dbp/kultura/irodalom/holmi/9708.html
http://www.c3.hu/scripta/scripta0/jelenkor/1998/10/00tart.htm
http://www.c3.hu/scripta/scripta0/jelenkor/1998/02/00tart.htm
http://www.budapest.hu/bphome/dbp/kultura/irodalom/jelenkor/9709.html 
http://ns.elender.hu/kortars/9807/bertok.htm 
http://gizi.dote.hu/~hajnal/alf9812/bertok.html 

Beszélgetés Bertók Lászlóval
http://www.baranyanet.hu/dn/dn_0038.htm



KOMMUNIKÁCIÓ
Ajánlott olvasmányok

Attenborough,D. Élet a földön. A természet története. Budapest, Novotrade. 301-317. 1988.
Bereczkei T. A belénk íródott múlt. Budapest-Pécs, Dialog-Campus. 1998.
Bereczkei T. Az emberi kommunikációjának etológiája. Horányi Ö. és Béres I. Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris. 1999.
Cavalli-Sforza, L.L. Gének, népek, nyelvek. Tudomány, 8/1., 62-68. 1992.
Cherfas, J. és Lewin, R. (szerk.): Nem csak munkával él az ember. Budapest, Gondolat. 1986.
Csányi V. Az emberi természet. Humánetológia. Budapest, Vince. 1999.
Diamond, J. Miért élvezet a szex? Az emberi szexualitás evolúciója. Budapest, Kulturtrade.1997.
Gamkrelidze, T. V. és Ivanov, V. V.: Az indoeurópai nyelvek őstörténete. Tudomány, 6/5/., 77-83. 1990.
Gregory,R.L. és Gombrich,E.H. Illúzió a természetben és a művészetben. Budapest, Gondolat. 1982.
Horányi Ö. és Szépe Gy. A jel tudománya. Budapest, Gondolat. 1975.
Leakey,R.E. és Lewin,R. Fajunk eredete. Budapest, Gondolat. 1986.
Moir, A. és Jessel,D.: Agyszex. Női agy - férfi ész? Budapest, Gondolat. 1992.
Morris,D.: Testközelben. Gondolat, Budapest. 1990.
Renfrew,C. Az indoeurópai nyelvek eredete. Tudomány, 5/12., 74-82. 1989.
Sebeok,T.A. A művészet előzményei. Budapest, Akadémia. 1983.
Szijártó Zs., Tamás P. és Tóth P. A konfliktusról. A konfliktus a magatartásbiológia perspektívájában. Horányi Ö. és Béres I. Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris.1999.
Tóth P. A szolidaritás magatartásbiológiai gyökerei. Vigilia, 64/9/., 656-662. 1999.
Tóth P. A gondtalan kamaszkor evolúciós eredete. Élet és Tudomány, 54135/., 1100-1102. 1999.
Tóth P. A kommunikáció evolúciója. Horányi Ö. és Béres I. Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris. 1999.
 

Tóth Peter
Janus Pannonius Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar
Kommunikációs Tanszék
7624 Pécs
Ifjüság utca 6.
Tel.: 72-327-622/4647
tothp@btk.j pte.hu


A Károli-Biblia teljes szövege
http://www.cab.u-szeged.hu/WWW/books/Biblia/
Irások a bibliai hermeneutikáról
http://tki.jpte.hu/iskolak/9801-16.rtf



 

Balassi Bálint verseinek kritikai kiadása
http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/bbom

Sulinet: Alkotói portrék a magyar irodalomból (Balassi)
http://www.sulinet.hu/tananyag/97102/on/igyjo/index.htm 



Kovács András Ferenc

Júliának különb dicséreti

"Forr gerjedt elmémre, mint hangyafészekre
sok új vers mint sok hangya,
Arra ment szüvemben gerjedez szüntelen
szerelmed tüzes langja"
(Balassi Bálint)
Hymnus Matutinus
Ég ébredez, erdô, madár sem kesergô
Hajnalban ékes kertben:
Harmattal hintenek, újhodnak mindenek,
Fű sarjad, féreg serken...
Magam még fekünnék - örökre eltűnnék
Tebenned elkeverten.
Júlia fényességérôl
Kedvednek, Júlia, miért kell múlnia,
Nézd: fényre fény születik...
Béföd eget-földet, téged tündököltet,
Hisz ô sincs nélküled itt...
Mint én - magát hozza, hogy szétsugározza
Tested szép épületit.

De universo
Júlia, dús kertem, bús véremmel verten
Benned bujdosok, várok.
Tenéked szent részed az szilaj Természet,
Minden mozgó világok...
Eljövendôk s voltak: mezôk, napok, holdak,
Ragadozó virágok.

Kiben Júliához kévánkozik
Vagyok én is olyha víg égboltnak bolyha,
Kit fölibénk vad nyár hoz:
Nem gondolván téllel úgy szállongok széllel
Hasonlón száz parányhoz...
Hô lég fú, hajt, nódít: szüvem hezzád óhít,
Szállván téged arányoz.

Mikor Júliát megpillantja
Mint ôszidô lombot, ôrület bolondot -
Úgy ráz, sodor, vacogtat
Látásod, enn kéncsem, bárhová tekéntsen
Szemem: téged ragyogtat.
Friss fényekkel éled, mert megtelik véled:
Ki enyém vagy, nagyon vagy.

Júliát az hithez hasonlítja
Hit vagy, nem hitszegés: hív társul hítt Egész,
Húsomban pengô ütem...
Lelket testbe öltô, lényegem betöltô
Szerelmed megôrizem,
Miképpen költô szólt: ne legyen rémült holt
Szívemben lengô hitem.

Magát az planétákhoz méri
Mint ama hét bolygó, kedvedben tébolygó
Ferde rabként kerengek...
Mély fagyokba hullok, fényemtôl elmúlok,
Ha lelked nem melenget...
Isten tenyerébôl, világ kegyelmébôl
Semmibe vet, elenged.

Júlia árnyékáról
Botorkáló nyelven bókol, száll szerelmem:
Sok sebes szóm elér mind!
Holott törten habog, s mint sikló fény habot -
Tán épphogy csak megérint...
Lelkem mégsem apad, árnyadként rád tapad:
Tar hold túlsó felén ring.
Amatorum Carmen
Júlia bort adván, én fölé horgadván
Feszülök rá hajlokul -
Szerelmünk öregbül, testünkre tör egybül:
Semmi leszünk majd sohul.
Szemeink lebegnek, hangunk szép ebeknek:
Minden belénk tart, tolul.

Az És Christophorus énekelt című kötetbôl, Jelenkor - Kriterion, 1995.

Kovács András Ferenc
http://indi-go.elte.hu/irolap/miem/magyi.htm



Orbán Ottó

Melyben Balassi módján fohászkodik

Isten szabad ege,
madarak serege,
széljárta, tág fényesség -
legfényesebb nekem,
aki nagy betegen
az erkélyrôl nézek szét,
röptében bemérve
s szemmel kísérve
egy-egy csapongó fecskét...

Ifjúság, mi lehet
e széles föld felett
szebb dolog az ép testnél?
Szándék és mozdulat
együtt küzd és mulat,
mint egy hiten két testvér,
s te csak röpködsz, hinta,
s könnyen haladsz, mintha
vajba mártott kés lennél.

Késôn lett szavam rád,
levegôs szabadság,
amikor már rég nem vagy,
ha fölkel is napod,
sugárzó alakod,
kívül süt csak, ott benn fagy;
az idô nagy hamis,
mint a szerelem is,
legizzóbb, ha épp elhagy.

Most hívlak hát téged,
szabd rám szemmértéked,
megfizettem az árát:
lappangó öregség,
bujkáló betegség
orgyilkos tôrként jár át -
tedd meg hát, hogy híved,
fölfoghassam műved
határtalan határát!

Egy rossz kempingszékben
ülve, mint az égben
görgô felhôgomolyban,
így beszéltem ahhoz,
ki télre nyarat hoz,
s nem tudni, ha van, hol van,
mégis ott van minden
sziromban és szívben,
s minden halvány mosolyban.

1992

Holmi, 1992. szeptember



Vas István

Kalligráfia

Széthull a gipsz, az üveg eltörik,
Idôvel paloták, házak, erôs
Várak, városok elromolnak, egyszer
Párizs, New York és Mucsa semmivé lesz,
A vasbetont a szupertermeszek
Szétrágják, a műanyagok piszokká
Rohadnak, az égitestekre fellôtt
Szerkezetek homokba, kráterekbe
Merülnek, el nem állnak államok,
A diktatúrák, demokráciák,
Titkárok, elnökök, igazgatók,
A tábornagyok és a társulások,
Junták, hippik és halálos hatalmak,
egybeolvad a tömeg és elit,
Kihalnak a normatív kritikák,
De ameddig világ van valahol,
El nem felejti, felszökell szivébôl
A világ talányos titkosírása,
Rejtjeles rúnák rendszere, amit mi
A nyári égre ketten följegyeztünk.

Az Önarckép a hetvenes évekbôl című kötetbôl, Bp. 1974.



 

Ajánlott olvasmány az előadáshoz:
Géczi János: 
A rózsa az antik görög kultúrában. Az Iskolakultúra melléklete, 1997/11. 
A kereszténység rózsái I-II. Az Iskolakultúra melléklete, 1998/2. és 3. szám 

Géczi János honlapja
http://tki.jpte.hu/u/~gjanos/index.htm

Géczi szépirodalmi mű (Tiltott ábrázolások könyve) Alföld 1996/3.
http://gizi.dote.hu/~hajnal/alf9603/geczi.html


 

Letölthető Tamás Ferenc két Nemes Nagy Ágnes tanulmánya rtf szövegformátumban
A szakralitás-élmény Nemes Nagy Ágnes költészetében
A Paradicsomkert elemzése

    Nemes Nagy Ágnes
PARADICSOMKERT

  1

Egy szál kövér pipacs lobog,
hol az erdôig ér a rét,
egy szál pipacs, fél-szirmát lekonyítva,
akár a nyúl a fél-fülét.

Itt a határ. Itt reng a páfrány,
míg a karhossznyi sün kilép,
a völgybe innen hempereg le,
akár egy pohos barna-medve,
nem borzolódó, lágy tüskéivel
a homokot szelíden hersegetve.

Lejjebb vad bokrokban a szöllô,
hol törzsre érez, felszökik,
s óriás babérlevelek
közül csüggeszti kebleit.

Úgy ring a zöld, akár a víz,
tömör hullámmal csap a hegynek,
a szirtek lágy hússal remegnek,
csak itt-ott villan ki a lomb
alól a kô, a csont,
és foltos, szaggatott a táj:
kövér, kopár.

S ott lent, hol kitárul a völgy,
ahol fátyol-eres gomolyba
a hôben minden szerte-folyna,
egy sor feszes, mértani-rendü szálfa,
a táj szélén éles fekete szálka,
nem olvadozva-rengve, nem lazulva,
a fény csücskét mégegyszer földbe szúrja,
s állja a hôt, - közükben
a szeletekbe szabdalt végtelennel:

a szálka-fák közt áttükröz a tenger.

                      *
Hová indulsz te vékony, gyönge-csontú?
Nem hallod-e fejed felett
halkan pendülni az eget -
mint az ezüsthöz koccanó üveg,
bong, bong a bolt - nem hallod-e
a seregélyeket?

Nem látod-e, amint lecsapnak,
rezgését a szôlôlugasnak?
S nem látod-e, amint a fürtbôl
a csôr alatt kibuggyanó
bogyók sűrű illata füstöl?

Nem érzed-e ott fönn, a mennybeli
fények mögött a mélyebb feketét?
Nagy, suhogó vásznakon rajzolódva
most kezdenek derengeni,
most, most fordulnak új alakzatokba
a kintibb ég halvány jelképei.

Csepp zökkenés: a föld fordulni kezd,
orsózza már, orsózza az idôt,
útjára indít minden erjedôt,
mézgás meleggel tapadnak az ágak,
nem érzed-e: átfűlik avar-ágyad,
és széthasadt gyümölcsök között heversz?
Oly ifjú vagy. Hogy bírod el a vágyat?

Nem félted-e a két szemed?
Fordul az ég, takard el, míg lehet.

Nem félted-e a gyönge szád?
Nagyon tapad a szôlô méze rád.

Nem félted-e a válladat?
Az indiánszínű szeplôk miatt
olyan, mintha mindig sütné a nap -
nem félted-e, hogy sustorogva rászáll
az ôszelô, a súlyos indián-nyár,
s te térdre hullsz és ottmaradsz, lerogyva
egy perzselô foltnyi homokra,
majd felkiáltva hemperedsz be
a vonagló-indás berekbe,
de ott is megmar a növény láng,
a roppant napban szinte láthatatlan
kék borszesz-fénnyel sistergô katáng,
és csontig eszi minden ízedet -

nem félted-e a két szemed?

És ott a Lány. Nem néz reád.
Nem félted-e a gyönge szád?

Ô térdig fűben áll, s a zöld
úgy tükrözik a bôrén,
mint fehér mennyezeten
a kinti, zöld verôfény,
mikor a fákra űl a nap -

nem félted-e a válladat?

                  *

Aztán alkony.
                   Nagy, hűvös ég.
Utoljára a felhôk felrohannak.
S oly nesztelen csapó sörénnyel,
olyan hasító hegyü fénnyel,
olyan habokkal, torlaszokkal,
oly óriás mozdulatokkal
készülôdik a tépett kora-éj,
s oly űzött némasággal, hangtalan,
mint a kimondatlan szenvedély.

Lebágyad. Csönd. A hegytetôn
ül mozdulatlan két alak,
két oldalról a hűvös, érdes
fatörzsnek vetve hátukat.

Körül, a síkságból kiszökve
derékig ködben ott lebeg
egy-egy üres, aprócska vulkán.
Holdfényben néma hold-hegyek.
A holdfény egyre élesebb,
s mind feketébb az éjszaka.
Szél mozdul olykor.
                            S válaszolva
végigrezeg a fuvalomra
fejük fölött a Fa.

                   2

A hűvös pára földre cseppen:
egy angyal jár az éji kertben.
Csuhája a bokrokhoz ér,
sutrálja ôket, mint a szél.
Aztán megáll. Embernyi botja
végét befúrja a homokba,
két tenyerét a bot fejére,
támasztja állát a kezére.

Két lomb-szelet közt messze láthat:
a földi téren árnyra árnyat.
S ha lefoszt egy-egy árny-pihét,
alatta újabb árnyalatnyi
temérdek újabb árny szakad ki,
egy óriási vadmadár...

De nem. Elég.
Elég a kép.
Lélegzik egyet. Fullatag
a végtelen árny-zuhatag,
jöjjön helyette más alak,
s látja a földet, mint halat.
Az űr vizébôl gömbölyű,
fényes hátát kidugja. Pára
lövell belôle felzihálva,
és képtelenül melegen:
léttelen jeges vizeken.

- Mi lesz a vérrel? - szólt az angyal -
mely már zubog, hallod, Uram?
Én, aki élek hangtalan,
én, ki haránt-meredeken
fúródom át a tereken,
talptól szemöldökig sötét,
deres szárnyamba burkolózva,
én mit bánom? - de ô, a két
félre hasadt vérjárta forma,
aki e hal, vagy e madár
hátán kapaszkodik, hörög,
csupasz karját nyújtva riadtan,
mézgás-szemű majomkölyök,
s Te úgy nézed, úgy hallgatod,
mint ô az állatot -
Ôt mire szántad? - Mire néki
a testtelenbôl testbe lépni?
Mire gömbnyi szemében úszva
a fenn-száguldó esti ég?
a rostra-feszített ostya-vékony
szirom? mire e rothadékony
gyönyörüség?
Mire, ha majd emelkedik,
az emelet, a bakelit?
a cink? a drót? a drótvilágon
mért fennakadni, rongy az ágon,
mire pengén kis-ujjnyi-forma,
acélba-edzett vércsatorna?

Mire a benti boltozat?
a csont alatt?
A halvány idegekkel osztott,
eleven-hálós végtelen:
belülre felrajzolt horoszkóp?
Mire a lét alatti lét?
az állat-rend, a fű-család?
kövek? palák?
Vakítsd meg most! Nôjön vakon!
vagy szórd a szélbe, Fergeteg!
fújd szét, elektron-felleget!
Hiszen tiéd az irgalom -

Így szólt az angyal.
                           Válla mellett
némán himbált egy bodza-ág,
foszforos fényű tenyerén
tartva derengô illatát -
így szólt, mig földre hullt a hold,
az is kerek, tenyérnyi folt,
így szólt, míg fönt-lent sűrüsödve
szitált a fény a lombközökbe,
s már miljom kartalan, fehér,
világító ezüst-tenyér
hullámlott, miljom cseppnyi mérleg -
így szólt, amíg a lombon át
a tálkák rezgô mozdulattal
latolták már az éjszakát -

Így szólt, s elhallgatott az angyal.
 

Nemes Nagy Ágnessel beszélget Töttössy Beatrice, Jelenkor 1998.
http://www.c3.hu/scripta/scripta0/jelenkor/1998/0708/06nemes.htm
Szitás Erzsébet Nemes Nagy Ágnes Alázat c. verséről, Jelenkor 1998.
http://www.c3.hu/scripta/scripta0/jelenkor/1998/0708/07szita.htm
Ferencz Győző Nemes Nagy Ágnesról
http://www.nepszabadsag.hu/Redakcio/Doc.asp?SID=300&IID=286&CID=40&AID=7365



 

Shakespeare: Hamlet (Arany János fordítása) - teljes szöveg
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/shakesp/hamlet/

Az Odeon videotékákban elérhető  Hamlet-filmek
1.Grigorij Kozincev (I. Szmoktunovszkij): Hamlet (1964) - mindmáig a
legjobb, de fekete fehér és 150 perc
2. Franco Zeffirelli (Mel Gibson): Hamlet (1990) - színes, látványos,
népszerű  változat. Tanulságos, hogy a rendező  mit hagy ki, illetve hogyan
szerkeszti  át a dráma szövegét, a monológokat hogyan rövidíti és hogyan
szakítja ki eredeti dramaturgiai szituációjukból
3. Bódy Gábor: Hamlet (A fegyveres filozófus) (Cserhalmi György) (1982) -
rendkívül szöveghű  változat, meghökkentő, az emberi szervezetet, az agy
belsejét asszociáltató díszlettel, Cserhalmi kiűnő , a többi színész
meglehetősen egyenetlen játékával.
4. Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildernstern halott (1990 ) - a drámairó
maga vitte filmre saját abszurd, Shakspeare-intarziákban gazdag
Hamlet-átiratát. Az angolszász országokban kortárs klasszikussá vált
drámához, illetve a filmadaptációhoz kapcsolódik Stribik Ferenc tanulmánya
és iskolai feldolgozási javaslata.
Stribik Ferenc tanulmánya itt letölthető Rich Text formátumban
A tanításban felhasználható kritikák, melyekből kirajzolódik néhány jelentős
színpadi interpretáció:
Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve. In:M.G.:Színházról vitázva, Bp. ‚ é.  n.
Nádas Péter: Hamlet szabad. In: N. P.: Nézőtér, Magvető, 1983 - van második
kiadása is.

 


 

Kállay Géza: Nem puszta tettAjánlott olvasmány:
Kállay Géza: Nem puszta tett
Liget könyvek 1999.

Különösen a"Ha megful a fuldokló rend...": a rend fogalma Shakespeare drámáiban

és a

"Lenni vagy nem lenni" és "Cogito ergo sum": gondolat és lét a Hamletben és Descartes Elmélkedéseiben

című tanulmányok



 

Csokonai a mek-en
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/csokonai



 

Goethe a mek-en
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/goethe/
Madách a mek-en
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/madach/



 

Vörösmarty a mek-en
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/vorosm/