DIAGNÓZISOK ÉS TERÁPIÁK
  OLVASÁSKULTÚRA, IRODALOMÉRTÉS, IRODALOMTANÍTÁS AZ ÚJ ÉVEZRED KÜSZÖBÉN

( Nyomtatható verzió letöltése RTF-ben )

2001. február 10. szombat
Kossuth Klub
Budapest VIII., Múzeum u. 7.
Regisztráció: 9.30 - 10.00

A konferencia levezető elnöke Fenyő D. György

KÉPEK
(Kattintson a kis képekre a nagyításhoz!)



Arató László
Az Egyesület elnöke,
a konferencia spiritus rectora


Fenyő D. György
levezető elnök

 


KEREKASZTALBESZÉLGETÉS
Arató László, Bókay Antal,
Cserhalmi Zsuzsa ...


... Kulcsár Szabó Ernő,
Balassa Péter


Kocsis Mihály, Fenyő D. György, Gereben Ferenc


Nagy Attila


KEREKASZTALBASZÉLGETÉS
Arató László, Domonkos Péter, Fábián Márton, Cserhalmi Zsuzsa, Boldizsár Ildikó, Fenyő D. György


Arató László, Domonkos Péter, Fábián Márton

 


Egy hozzászóló:
Honti Mária

 

 


A hallgatóság: tanárok...


...és diákok


A szünetben: Stribik Ferenc ...


...Gallai Zsófia,
Hartmann Ibolya


 

PROGRAM
10.00 – 11.45
 I. Az elméleti kihívás (Hol a jelentés mostanában?)
Kerekasztal-beszélgetés Balassa Péter, Bókay Antal, Kulcsár Szabó Ernő és Cserhalmi Zsuzsa részvételével;
vezeti: Arató László

12.00 -13.00
II. A tények kihívása (Ki mit olvas?)
Gereben Ferenc:   Olvasáskultúránkról – szociológiai nézőpontból
Nagy Attila:   Az olvasási szokások változásai
Kocsis Mihály:   Az irodalom mint tantárgy egy felmérés tükrében

14.00 – 16.00
III. Válaszkísérletek (Mit tanítsunk, hogyan tanítsuk?)
Kerekasztal-beszélgetés Boldizsár Ildikó, Domonkos Péter (Nemzeti Tankönyvkiadó), Cserhalmi Zsuzsa (Korona Kiadó) Arató László és Fábián Márton (Műszaki Kiadó) tankönyvszerzőkkel;
vezeti: Fenyő D. György


Fenyő D. György levezető elnök
Megnyitó
 

Tisztelt Hallgatóság, Kedves Kollégák!

Szakonyi Károly a hetvenes években Adáshiba című komédiájában már azt elemezte, milyen az, amikor az emberek életét a televízió strukturálja. Akkor még csak másfél csatorna volt a televízióban, és nem volt video, multiplex és CD-rom. A hatvanas években kevés könyv jelent meg nálunk, de nagy példányszámokban. Ma sok, és kis példányszámban. Akkor olcsó volt a könyv, ma drága. A nyolcvanas években a bölcsészkarokon magyar szakra bekerülni egyike volt a legnagyobb teljesítményeknek, a bölcsész szakok, és az irodalom is elit pályáknak minősültek. Ma tanárnak menni nem sikk, magyar szakra bejutni könnyű. Sokan vizionálják a könyv halálát, a Guttenberg-galaxis végét, igaz, jövendölték már húsz-harminc évvel ezelőtt is. Egy felmérés szerint a magyar irodalom tantárgy presztízse a többi tantárgy között gyenge közepes, ugyanakkor nehéz tantárgynak számít. Érettségi tárgy, tehát kötelező, de se nem vonzó, se nem könnyű, se nem praktikus.

 Más tények is vannak. Valaha egy tankönyvkiadónk volt, ma több száz. Valaha egy magyar irodalom tankönyv volt, ma tucatnyi sorozat és számtalan kiegészítő és segédkönyv létezik. A tankönyvek nemcsak nehézségüket tekintve, de szemléletükben, nyelvükben, fogalomhasználatukban, felépítésükben, irodalomfelfogásukban is lényegesen eltérnek egymástól. Van ezeken kívül számtalan sok helyi tanterv, tanítási koncepció, kísérlet és tagozat.

 A magyar irodalomtudományban pedig az elmúlt tíz-tizenöt évben megjelent a hermeneutika, a recepcióesztétika, a dekonstrukció és a különféle a posztmodern iskolák. Az irodalomelméletírás mellett az irodalomtörténetírás nyelve is lényegében és alapjaiban megváltozott, szemlélete, terminológiája, értékhangsúlyai máshová tevődtek át.

 Mai konferenciánk alapkérdése: hogyan hozhatók kapcsolatba ezek a tények egymással. Vannak-e találkozási, érintkezési, netán csatlakozási pontjaik? Szót ért-e egymással az irodalomtudós, az olvasásszociológus és a magyartanár? Értelmezhetők-e, netán megfordíthatók-e azok a fájdalmas új tendenciák, amelyeket nap mint nap érzékelünk saját szakmánkkal, és a – főleg nekünk, itt jelen lévőknek fontos – irodalommal és irodalombefogadással kapcsolatban?

 Nem véletlenül választottuk mai konferenciánk stílusadó műfajának a kerekasztalbeszélgetést. Előbb egy asztalhoz ültetjük az irodalomtudomány és esztétika kiváló, de más-más szemlélető képviselőit, hogy arról beszéljenek, mi változott meg az irodalomtudomány területén, milyen más nézőponttal közelíthetünk ma az irodalomhoz. Ezt követően három előadást hallgatunk meg olvasáskutatóktól, olvasásszociológusoktól az irodalom társadalmi helyzetéről és a diákbefogadókról. Végül ismét egy asztalhoz kívánunk ültetni öt különböző szemlélető és koncepciójú embert, öt tankönyvszerzőt. Azt kívánjuk a segítségükkel megvizsgálni, milyen válaszok adhatók az irodalomtudomány és a szociológia jelezte kihívásokra az irodalomtanításban. Reméljük, e három kör sem különül el teljesen egymástól, hanem érdemi párbeszéd alakul ki mindazok között, akiknek szívügye a humán kultúra és az irodalom, s benne a magyar irodalom sorsa a 21. század elején.