A Hírharang letöltése rtf-ben

Hírharang archívumű

HÍRHARANG

A MAGYARTANÁROK EGYESÜLETE HÍRLEVELE

III. évfolyam 1. szám                                              2002. október

Kiadja: a ME Választmánya,

szerkeszti: Tamás Ferenc.

A szám létrehozásában közreműködött

Arató László, Fenyő D. György, Schiller Mariann és Szabóné dr. Bánkuti Katalin.

 

 

Szeretettel köszöntjük a Nobel-díjas Kertész Imrét!

Örömmel emlékezünk arra, hogy 2000-ben Békéscsabán

nyári továbbképzésünkön vendégünk volt.

 

 

KRÓNIKA

·     Új hangsúlyok az anyanyelvi nevelésben című konferenciánkat 2001. november 17-én tartottuk a Kossuth Klubban. Adamikné Jászó Anna a nyelvi nevelés és a gondolkodási képesség fejlesztésének szoros kapcsolatát elemezve hangsúlyozta a retorika fontosságát. Kiemelte: nagyobb teret és több időt kell szentelni ennek a területnek, s megengedhetetlen, hogy retorika címen beszédművelést tanítsanak, hiszen a rétorok mestersége eredetileg az érvelés és a gondolkodás művészete. ♦ Raátz Judit előadása bevezetésben arról a tarthatatlan ellentmondásról beszélt, hogy kerettanterv a megtanítandó nyelvtananyagot megnövelte, miközben az óraszámot heti egy órára csökkentette, majd az Adamiknéval közösen írt tankönyvsorozatukat mutatta be. ♦ Kugler Nóra egy korszerű anyanyelvi program elvi alapvetéséről beszélt. Minden tanítványunk tudja az anyanyelvét, annak valamelyik változatát, s beszélni öröm – ebből helyes kiindulnia az anyanyelvi fejlesztésnek, vagyis a diákok gyakorlati tudására kell építeni: a tanulás a meglévő tudás újrastukturálása és bővítése. Másrészt:  a problémamegoldó gondolkodás  és  a nyelvi kreativitás között szoros kapcsolat van, ezért a játékosság és a nyelvi alkotókedv felszabadítása, ill. megőrzése fontos feladat. Továbbá: a nyelvi rendszer nem önmagában, hanem a felhasználás vonatkozásában nyeri el értelmét (pl. a nyelv mint kommunikáció, a nyelv mint művészet). S végül: a nyelvtanulás nem lineáris, így a nyelvi fejlesztésnek sem szabad vonalszerűen építkeznie. ♦ Komlósy András a valamikori „fiatal nyelvészek” kísérleti programjáról beszélt. A hetvenes években szegedi és budapesti kutatók az új nyelvtudományi felismerésekre alapozva dolgozták ki nyelvtantanítási koncepciójukat és oktatási anyagaikat. Kísérletük nem az anyanyelvi nevelés reformját célozta, hiszen őket kifejezetten az érdekelte, hogy a tudományos nyelvvizsgálat hogyan érvényesíthető a középiskolai oktatásban. ♦ Gremsperger László arról beszélt, hogy a magyar mint idegen nyelv oktatása számos olyan szempontot adhat, amely a magyar anyanyelvűek képzésében is felhasználható. Előnyére válhat a tanárnak az így szerzett nagyobb tudatosság és fokozott problémaérzékenység. Magyar anyanyelvűek oktatásában is haszonnal jár a magyar mint idegen nyelv tankönyveiben, munkafüzeteiben található gyakorlatok alkalmazása. ♦ A konferencia levezető elnöke Schiller Mariann volt.

·     Az előadásokat a kétszintű érettségi tervezetéről rendezett vita követte. A Választmánynak a munkaanyaggal foglalkozó bírálatához kapcsolódva (l. Hírharang, 2001. október) a hozzászólók négy témakörben fejtették ki nézeteiket: a bevezetés feltételei; a közép- és emelt szint követelményei közötti különbség; az érettségi anyag mennyisége; a tervezet tartalmi újdonságai, különös tekintettel a szövegértési feladatra és a nem szépirodalommal kapcsolatos esszére. Számos ellentmondásra, tisztázatlanságra, kétségre mutattak rá a vita résztvevői, kifogásolták a reform előkészítetlenségét, kidolgozatlanságát és a tanárok tájékoztatásának és fölkészítésének elmaradását, s megerősítették a választmányt abban, hogy tovább kell folytatni a küzdelmet a szakmailag igényes és megnyugtatóan előkészített reform érdekében. ♦ A vitát Fenyő D. György vezette.

·     Az ezt követő közgyűlésen, a beszámolót és a tisztújítást követően került sor az Egyesület 5. születésnapjának megünneplésére. Volt móka és kacagás, emlékezés és előretekintés, torta és pezsgő. Az ünnepség fényét Szil Tolmi 9. osztályos tanuló hegedűjátéka is emelte.

·     „Hová lépsz most….” – Kultúra, olvasás, magyartanítás az „új képkorszakban” című, az Országos Széchényi Könyvtárral közösen szervezett konferenciánkat 2002. március 9-én tartottuk a Budavári Palota F épületének dísztermében. Pléh Csaba Képek, betűk és a gondolkodás architektúrája című előadásában a kognitív pszichológia nézőpontját érvényesítve a tudás megszerzésének módjairól beszélt. A munkatársaival közösen végzett kísérleteit ismertetve a képek segítségével történő megismerés és emlékezés sajátosságairól és jelentőségéről szólt,  majd az olvasásnak,  a betű  kultúrájának az  emberi  gondolkodás fejlődésében játszott szerepét mutatta be. Kifejtette: nem helytálló az a közkeletű vélekedés, amely szerint képet gyorsabban fogunk fel, mint írást. Az olvasás mélyen beépül az emberi tudatba, és az írott szavak percepciója rendkívül gyors és automatikus. ♦ Lukács Péter Lehetséges-e még irodalomtanítás a tömegoktatás korában? címmel arról beszélt, hogy a tömegtársadalom korszakában megváltozott az irodalom szerepe, az elitkultúra helyére benyomult a tömegkultúra. A magyar iskolának a magas irodalom oktatásához való ragaszkodása nincs összhangban a nemzetközi trenddel: Nyugat-Európában a köznapi életben hasznosítható kommunikációs jártasság fejlesztésére álltak át. A korábbi nemzetközi felmérésekben a magyar gyermekek teljesítménye a felső harmadban volt, amióta viszont nem a tárgyi tudást mérik, hanem az ismeretek gyakorlati alkalmazását, a széttöredezett kultúrában való élés képességét, az eredmények nagyon gyengék. Létkérdés az alkalmazkodás az új körülményekhez – de nem mindegy, hogyan alkalmazkodunk. A globalizálódás megállíthatatlan folyamat, de hatását lehet és kell is lassítani. Meg kell őrizni az irodalomtanítást, de annak nem egy művészeti ág tanításának kellene lennie, hanem ideológiai, erkölcsi ismeretek átadását kellene szolgálnia.Takács Géza Vízióm a magyartanításról című előadásában bírálta az érettségi és a felvételi vizsgát, amelyek még mindig a lexikális tudást, ún. vizsgatudást kérik számon, s elsikkad az irodalom és az irodalomoktatás lényege: a mélyebb önismeretet elősegítő műértés és műélvezés. Bírálta az Irodalomtanítás az ezredfordulón című kötetet is, mert szerinte ennek írásaiban nem érvényesül a diák szempontja, s így a könyv nem nyújt korszerű módszertani útmutatót a magyartanároknak. ♦ György Péter A könyv után című előadásában azt fejtegette, hogy a piacosodás, a globalizáció és a multimédia korában valóban veszélyeztetett helyzetben van a nemzeti kultúra, és nagy baj, hogy ennek a kérdésnek a felvetését szinte csak a politikai szélsőjobbról hallani. Nem szabadna jó magyar szokás szerint csupán panaszkodni s közben Pató Pál módjára lazsálni. A nemzeti kultúra: kollektív memória, s mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy ez a közös emlékezet megőrizze értékeinket, amelybe a kommersznek tekintett kultúra alkotásai is beletartoznak. Csak az audiovizuális kultúra tud segíteni a textuális kultúrán. E felismerések jegyében szorgalmazza egy, a Magyar Rádió Hangarchívumának anyagára épülő irodalmi rádiócsatorna létrehozását, a Filmmúzeum című tévécsatorna mintájára. ♦ Fűzfa Balázs Iskola a határon? – Irodalomtanítás ma és holnap címmel, a szakmáért való aggódástól vezérelve mondta el helyzetjelentését. Főiskolásai 50-60 oldalnál hosszabb műveket nem olvasnak, a művek mögöttes, szimbolikus jelentését egyre kevésbé értik. Ennek egyik oka, hogy hiányzik a kreatív szövegalkotás a magyartanításból. Az irodalom presztízse is sokat romlott: a diákok csupán egy tantárgynak fogják fel a sok közül,  holott az irodalom kitüntetett szerepű: az igazság és a hamisság között segít eligazodni. ♦ A konferencia levezető elnöke Arató László volt.

·     Az előadásokat a kétszintű érettségiről rendezett fórum követte. Meghívott előadók voltak: Horváth Zsuzsa (KÁOKSZI), Kojanitz László (Oktatási Minisztérium), valamint Kóbor István középiskolai tanár, megyei szaktanácsadó. Beszámolóikat kritikus hangvételű, élénk vita követte. ♦ A levezető elnök Tamás Ferenc volt. A konferencia eredményes lebonyolításában jelentős szerepet vállalt Kiss Barbara (OSZK).

·     Hogy ne holt betű legyen… című, a kortárs magyar irodalom egy-egy szembeötlő jelenségcsoportját szemügyre vevő konferenciánk (2002. április 27., Kossuth Klub) három részből állt. Mindhárom részben két nézőpontot kívántunk érvényesíteni: egyfelől a tudós kutatóét, másfelől az adott irodalmi kérdésben belülről érdekelt alkotóét. Az első „felvonásban” Margócsy István és Márton László témája a történelmi regény műfaja újjáéledésének kérdése volt. Mindketten megegyeztek abban, hogy az ún. történelmi regény és a (megszorító jelző nélküli) regény között nincs világos határvonal. Márton László úgy fogalmazott, hogy írói tapasztalata szerint valójában csupán kétféle „archeológiai” technika érvényesüléséről van szó, olvasói szempontból pedig a jelen vagy a közelmúlt világában játszódó regényt néhány évtized múltán „történelmi” regényként olvassuk. Margócsy István többek között azt fejtette ki, hogy a mai magyar epikában nem egy, hanem párhuzamosan több hagyományvonulat, hagyományválasztás érvényesül, ennyiben tehát a sokat emlegetett 1986-os epikatörténeti fordulópont (Esterházy Bevezetése és a Nádas-féle Emlékiratok könyve ebben az évben jelent meg) nem tekinthető a magyar prózairodalom egészére érvényes fordulatnak. Megállapította továbbá, hogy a történelem mai tematizálásában, Márton László, Spiró György, Háy János, Krasznahorkai László, Láng Zsolt, Závada Pál, Darvasi László és mások történelmi témájú regényeiben – amelyek különböző prózahagyományokhoz kapcsolódnak – közös vonás a hegeli-lukácsi történelmi-regény-felfogástól való elfordulás, vagyis ezek az  írók nem a köznapi hős szempontjából láttatott politikatörténet megragadására törekszenek, és kerülik a nagy történelmi események modellálását. Jellemző rájuk továbbá, hogy keresik, relativizálják, váltogatják a történelem elbeszélőjének szerepét, hogy mintegy eljátszanak a történelem elmondhatóságával. ♦ A konferencia második, a mai magyar drámáról szóló „felvonásában” Nánay István kritikus megkérdőjelezte, hogy a drámaíróknak új, egységes nemzedéke jelentkezett volna a kilencvenes években, továbbá erősen hangsúlyozta a kortárs drámairodalom színházfüggő voltát, alkalmazott művészet jellegét, illetve a kamaradarabok  dominanciáját és  ennek  üzleti  meghatározottságát. Tasnádi István, a fiatal nemzedék egyik jeles drámaírója – miközben maga is hangsúlyozta bizonyos színházak műhely-jellegét – mindhárom állítással, főképpen a kortársi drámára mint alkalmazott művészetre vonatkozóval vitába szállt. ♦ A harmadik rész témájának (Költőnők – női költészet?) apropóját az adta, hogy az utóbbi évtizedekben jelentős költőnők egész sora jelentkezett. Gács Anna irodalomtörténész előadásában fölvillantotta, hogy már a 19. században vizsgálták, ill. vitatták a „nőirodalom” kérdéseit, s Gyulai Pál úgy vélte, a nemi alkat meghatározza a személyiség lélektani, morális diszpozícióját. Már ekkor megjelent az az elképzelés, hogy a férfi tapasztalatai univerzálisak, a nőké partikulárisak. Gács kifejtette: a női írók, költők kisebb megbecsülésében, ismertségében nagy szerepet játszott (játszik) a szociológiai szempont; a nem nem műfajteremtő, nem stílus-meghatározó komponens, bár teremthet olyan perspektívát, amely nőinek nevezhető. A magyar irodalomban nincs női tradíció, nem figyelhető meg olyan tendencia, hogy a maiak a régebbi nőköltőkhöz nyúljanak vissza. ♦ Az előadást pódium-beszélgetés követte, amelynek során öt kitűnő lírikus – Beney Zsuzsa, Mesterházi Mónika, Rakovszky Zsuzsa, Takács Zsuzsa és Tóth Krisztina – fejtette ki nézeteit a női költészet kérdéséről. A kétféle álláspontot a legkarakterisztikusabban Beney és Takács Zsuzsa képviselte. Beney szerint „az én intransigens eleme a nem”, s az a kérdés, hogy egyes alkotók, ill. művek esetében mennyire van előtérben az én; Takács Zsuzsa viszont (többekkel egyetértésben) így fogalmazott: „Ha verset írok, sosem érzem magam nőnek.” Az érdekes és jó hangulatú beszélgetés során a költők felolvastak verseikből. ♦ A program házigazdája Tamás Ferenc volt. ♦ Délután szemináriumi foglalkozásokon elemeztünk verseket (a délelőtti beszélgetés résztvevőiét), drámai és epikus műveket. A foglalkozásokat Arató László, Beke Judit, Fábián Márton, Fenyő D. György, Schiller Mariann és Tamás Ferenc irányította.

·     Újrafelfedezés és közvetítés című továbbképzésünkön a 2001-2002-es tanév második felében többek között Gyapay Lászlót hallgathattuk Kölcsey értekező prózájáról, Nyilasy Balázst Arany balladáiról, Eisemann Györgyöt Krúdyról, Géher Istvánt Adyról, Poszler Györgyöt Babits esszéiről, Spiró Györgyöt Csehovról, Pála Károlyt Karinthyról, Bengi Lászlót Kosztolányiról; Thomka Beáta a narratológiáról, Szilágyi Ákos az irodalmi kánonképződésről, Nádasdy Ádám hangtani és szótörténeti kérdésekről adott elő. A szemi-náriumi foglalkozásokon Vas István, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes és Varlam Salamov műveit elemeztük; szó volt a korszakbevezető óra mód-szertanáról és a mai magyar folyóiratok tanításának lehetőségeiről. A tanfolyam házigazdái Földesné Hartmann Ibolya és Tamás Ferenc voltak.

·     Nyári módszertani táborunkat Debrecenben tartottuk (2002. július 3-6.). Az irodalmi foglalkozások középpontjában Balassi Bálint költészete, illetve ennek kapcsán a verselemzés módszertanának kérdésköre állt. Foglalkoztunk azzal is, hogy a modern Balassi-parafrázisok (Vas István, Orbán Ottó, Kovács András Ferenc) hogyan hozhatják közelebb a mai diákhoz a régisége miatt (is) nehéz alkotót. Író-vendégünk a marosvásárhelyi Kovács András Ferenc költő volt, aki készségesen és szellemesen mesélt életútjáról, a költői mesterségről és alteregóinak sokaságáról (beszélgetőtársai Arató László és Tamás Ferenc voltak). „KAF” a táborozók körében nemcsak kitűnő verseivel és közvetlenségével, hanem előadóművészt megszégyenítő versmondásával is nagy sikert aratott. ♦ Ellátogattunk a Debreceni Egyetemre, ahol S. Varga Pál elemezte a 19. század eleji kazinczyánus és debreceni irodalomszemlélet ellentétét s ennek filozófiai alapjait. ♦ Nyelvészetből háromféle szeminárium közül választhattak a táborozók. Hajas Zsuzsa szövegtani és retorikai gyakorlatot tartott, Kiss Antal nyelvtörténeti szemináriumán a rokon nyelvek szabályos hangmegfeleléseivel kapcsolatos tanórai gyakorlatokat oldottak meg, dr. Sebestyén Árpád dialektológiai foglalkozásán irodalmi alkotások rétegnyelvi elemzését végezhették el. ♦ Idei táborunkból sem maradt el a prózaelemzés (Hajnóczy Péter és Háy János egy-egy novellája), a közös filmnézés és filmelemzés (Karen Sahnazarov: A telihold napja; a beszélgetést Fenyő. D. György vezette), a városnézés és a játék. Gyakoroltuk a dolgozatjavítás és az osztályzás művészetét, beszélgettünk tantárgyunk helyzetéről és a kívánatos reform irányáról, sokat nevettünk, vitatkoztunk, jókat ettünk. ♦ Idei táborunk fontos újdonsága volt, hogy szakiskolai csoportot is tudtunk indítani. ♦ A szemináriumi foglalkozásokat Arató László, Fekete Gabriella, Fenyő D. György, Stribik Ferenc és Tamás Ferenc vezette. A táborvezetői tisztet Földesné Hartmann Ibolya töltötte be, segítője Girasek Edina volt.

·     A megfigyelt nézés 3. című konferencia (2002. szeptember 28., Magyar Nemzeti Filmarchívum Örökmozgó Filmmúzeuma) a film és az irodalom kapcsolatát vizsgálta. László János szociálpszichológiai szempontból közelített két klasszikus, nagy nemzeti narratívákat rögzítő regényhez, A kőszívű ember fiaihoz és az Egri csillagokhoz. Azt vizsgálta, hogy milyen értékek képviselete teszi lehetővé a magyar szereplőkkel, illetve azok csoportjával való olvasói-befogadói azonosulást. Kovács András Bálint négy filmes elbeszéléselmélet-típust mutatott be előadásában: a strukturalista, a kognitív, a kommunikációs-szerzőközpontú és a lacaniánus-pszichoanalitikus modellt. Gelencsér Gábor pedagógiai szempontból is kiválóan hasznosítható, példákkal alátámasztott előadásában azt világította meg, hogy az elbeszélői nézőpont narratológiai kategóriája milyen módon és milyen szinteken értelmezhető és alkalmazható elbeszélő filmek elemzése során. Bártfai Andrea  Mészöly Miklós  Film  című regényének „filmes” elemeiről,  illetve a regényből készült filmadaptáció gyengéiről és erősségeiről beszélt. Géher István fergeteges sikerű előadásában először arról szólt, hogy Shakespeare darabjai miért is „hagyják magukat” megfilmesíteni, eközben röviden kitért az írott dráma, a színházi előadás és a filmfeldolgozás közötti különbségekre és hasonlóságokra. Végül néhány Hamlet-filmet jellemzett és értékelt, illetve az általa legkiválóbbnak tartott feldolgozásnak, Kozincev Hamletjének egy bemutatott részletét elemezte. Vidovszky György Sarkadi Imre Kút című novellájának s a belőle készült, Körhinta című Fábri Zoltán-filmnek az összevetése kapcsán azt mutatta be, hogy a filmes feldolgozás mennyire szuverén és radikális módon hagyja el vagy alakítja át az irodalmi nyersanyag szerkezeti sajátosságait és motívumait. Stőhr Lóránt Az új földesúr című Jókai-regény filmadaptációiról beszélt – alaposabban Gertler Viktor némafilmjét és Lányi András 1988-as, aktuálpolitikai üzeneteket és ironikus dokumentarista elemeket sajátosan ötvöző alkotását vizsgálta. ♦ A konferenciát két beszélgetés zárta. Balassa Péter és Arató László Bodor Ádám A részleg című novellájáról és ennek Gothár Péter készítette filmváltozatáról cserélt eszmét. Megállapították, hogy a rendező úgy hozott létre szuverén műalkotást, hogy szinte akkurátus pontossággal vitte vászonra a nyersanyagul szolgáló történetet; sikerült újjáteremtenie a Bodor-novella fojtott feszültségét és az olcsó szimbolizmust kerülő, mégis metaforikus jelentéseket generáló jellegét is. Ez a film kiválóan alkalmas arra, hogy a betű kultúrájától távolabb álló diákokat elvezesse egy fontos magyar íróhoz. Grunvalszky Ferenc és Vasák Benedek Balázs a lektűr fontos kulturális szerepéről beszélgettek. Grunvalszky szerint az elmúlt évtized magyar filmjei mögül hiányzik a hazai lektűr, a valóságnak az az előzetes nyelvi-irodalmi megformálása-megragadása, melyre forgatókönyvek épülhetnének. A rendező-operatőr szerint a magyar film jórészt adós maradt a rendszerváltás korának megragadásával, nyelvbe, filmnyelvbe fordításával. ♦ A konferenciát Horváth Bea szervezte, a levezető elnök Vasák Benedek Balázs volt.

 

NAPTÁR

Az Egyesület programjai

·     2002. november 16.: Bor – Tabán – Irodalom címmel tartjuk következő, közgyűléssel egybekötött konferenciánkat a Virág Benedek valamikori házában működő Tabáni Terasz Borpincében (Bp. I., Apród utca 10.).

·     2003. február 1.: Szövegértés – felmérések és következtetések címmel tervezünk konferenciát.

·     2003. április 12.: Mészöly Miklós, Mándy Iván és Kertész Imre művészete címmel tervezünk konferenciát és szakmai napot.

·     Az idén is megrendezzük nyári táborunkat. Tervezett helyszín: Pécs.

 

INFORMÁCIÓK

·     Egyesületünk bírálatának hatására 2001 novemberében a minisztérium visszavonta azt a több szempontból elhibázott pályázatot, amelyet az egységes érettségi szöveggyűjteményre írt ki (l. honlapunk Archívum-rovatát!).

·     Az elmúlt tanévben jelentősen megnőtt a sajtó érdeklődése egyesületünk álláspontja iránt. A Mentor c. lap Támpont című melléklete 2001 karácsonyi számában közölte az Egyesület elnökének tantárgyi diagnózisát (Törésvonalak és dilemmák), a Népszabadság pedig tavasszal hosszabb, interjú jellegű írásban (A magyartanítás házi feladata) mutatatta be Arató Lászlónak a magyartanítás krízisével és feladataival kapcsolatos álláspontját. A Magyar Hírlap tanévzáró száma főoldalas cikkben (Rossz bizonyítvány az oktatásügynek) és rövid interjúban tette lehetővé, hogy kifejtsük a magyar-tanítás és a szövegértés állapotáról alkotott véleményünket. A napisajtóban, illetve több rádió- és televízió-műsorban (Délelőtt, Napközben, Társalgó, Aula, Híradó, 16 óra stb.) kifejtett álláspontról, annak belső összefüggéseiről – az említett Mentor/Támpont-cikk mellett – legrészletesebben az Iskolakultúra 2002/9-es számában közölt írásból (Egy tudós hályogkovács esete a magyartanítás elfedett válságával) tájékozódhat az érdeklődő.

·     A sajtóban (Népszabadság, Köznevelés, Duna Televízió, M1, TV2) Egyesületünk képviselői több ízben kifejezték aggályaikat a kétszintű érettségivel, a részletes követelményrendszer tartalmával, a 2005-ös bevezetéssel és az OKI önlegitimáló jellegű felmérésével kapcsolatban.

·     A Választmány képviselői a nyilvánosság előtt (TV2, napilapok) szóvá tették a 2002. évi magyar írásbeli érettségi két visszásságát. Egyrészt azt, hogy az egyik tétel olyan vers (Radnóti Hetedik eclogája) elemzését követelte meg, amely a széles körben használatos Madocsai László-féle szöveggyűjteményben nincs benne, másrészt azt, hogy ismét olyan epikai mű elemzését (egy Jókai-regényét) tűzte ki feladatul a tételkijekölő, amelynek szövege nem állt a dolgozatírók rendelkezésére, s amelynek átismételésére a maturandusok zöme alig-hanem az írásbeli és a szóbeli vizsga közötti  szünetben kerített (volna) sort.

·     Fenyő D. György és Arató László részt vettek a Petőfi Irodalmi Múzeum Össztűz a magyartanításról című sorozatának első, Olvasmány-e a kötelező, kötelező-e az olvasmány? című vitaestjén, melyről a Népszabadság 2002. szeptember 27-i száma részletes beszámolót közölt. Ugyanők – más felkért előadók között – előadást tartottak a magyartanítás állapotáról a Magyar Olvasástársaság október 25-i konferenciáján és közgyűlésén.

·     Arató László és Tamás Ferenc részt vettek a Sulinet programiroda A digitális tananyag korszak című, Balatonföldváron rendezett konferenciáján (2002. október 26-27.), ismertették az Egyesület tevékenységét, és bemutatták honlapunkat.

·     Újrafelfedezés és közvetítés című továbbképzésünket – a jelentkezők csekély száma miatt – az idén nem tudtuk elindítani.

 

 

 

Köszönjük az 1%-os adófelajánlásokból befolyt

64 ezer forintot!

Kérjük, a következő évben is gondoljon Egyesületünkre.

Adószámunk: 18159752-1-42

 

 

DOKUMENTUM

Levélváltás az új oktatási miniszterrel a kétszintű érettségiről

 

Oktatási Minisztérium

Magyar Bálint miniszter részére

 

Tisztelt Miniszter Úr!

Egyesületeink a kétszintű érettségi vizsga bevezetését sorsdöntő, a közoktatás céljait és mindennapjait alapvetően meghatározó kérdésnek tekintik. A jelenlegi helyzetben a 2005-ös időzítést súlyos hibának tartjuk, amely nehezen módosítható kényszerpályára állítja a magyar iskolarendszert.

Ezért kérjük, alaposan mérlegeljék a mellékelt feljegyzésünkben felhozott érveket, s rövid időn belül teremtsenek lehetőséget arra, hogy a Minisztérium, illetve egyesületeink néhány képviselője ezekről eszmecserét folytathasson.

 

Budapest, 2002. szeptember 11.

 

Köszönettel:

Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke
Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke

 

 

Feljegyzés a kétszintű érettségi 2005-ben való bevezetéséről

 

Nem lehetséges egyszerre mondani, hogy megszűnik a kerettantervek monopolhelyzete és kötelező jellege, valamint azt, hogy 2005-ben bevezetjük azt a kétszintű érettségit, melynek részletes követelményrendszere a kerettantervek alapján készült. Vagy-vagy! Ráadásul teljesen nyilvánvaló, hogy a kerettantervek politikai ígéret alapján, igencsak sietősen készültek el, ennek megfelelően minden tantárgyból általában a legkisebb közegellenállás irányában való haladás jegyeit viselik magukon: többnyire nem a közoktatás megújításának, hanem a fennálló  gyakorlat –  némi mérsékelt modernizációs kiegészítéssel színezett – békés le-képezésének  jegyében születtek.  Vagy számvetés a PISA-sokkal és modernizáció, vagy kerettanterveket követő és bebetonozó kétszintű érettségi 2005-ben. Nincsen harmadik út.

*

Az új érettségi dokumentumokkal kapcsolatban kettős problémával kell számolnia az új kormányzatnak. (1) Az új követelmények sok tekintetben a régi tematikákat betonozzák be, és ez szemben áll a meghirdetett modernizációs célokkal, és különösen a kerettantervek kötelező jellegének megszüntetésével. (2) Az új dokumentumok ugyanakkor új helyzeteket is teremtenek, számottevő változásokat hoznak mind a követelmények, mind a lebonyolítás vonatkozásában, és ezek a változások sokkolhatják mind a pedagógusokat, mind a tanulókat és a szülőket.

 

1.   A központi tantervek a tartalmi szabályozásnak csak egyik tartóoszlopát alkotják. Tényleges szabályozó szerepük meg sem ítélhető a vizsgarendszer hatásának számbavétele nélkül. A jelenlegi helyzetben ez azt jelenti, hogy a kerettantervek „spiritualizálása”, az iskolák felszabadítása a központi tanterv nyűge alól a középiskolákban nem tudja kifejteni modernizációs hatását, ha a tantervi ajtón kidobott részletes előírások az érettségi ablakán másznak vissza. Ez a veszély nyilván nem egyforma mértékben jelentkezik az egyes tantárgyak esetében. Annyit azonban az általános és részletes érettségi követelmények ismeretében egyértelműen kimondhatunk, hogy az érettségi vizsga két központi jelentőségű tárgya, a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem vonatkozásában az új dokumentumok azt a régi extenzív, szélességelvű, tényközpontú, a diákot passzivitásra kárhoztató tematikát erősítik meg, amely megítélésünk szerint eddig is a modernizáció fő akadálya volt.

2.   Az érettségi reformjával kapcsolatos másik alapvető probléma, hogy a részletes követelményeket szabályozó miniszteri rendelet a 2001/2002-es tanév legvégén jelent meg, leghamarabb tehát a 2002/2003-as tanévben szembesülnek a pedagógusok azokkal az új feladatokkal, amelyek az új követelményekből, a sztenderdizációból és a kétszintűségből fakadnak. Azaz akkor, amikor az első reformévfolyam – a jelenlegi terveket alapul véve – már tizedikes. Ez mind a jogbiztonság szempontjából, mind a szakmai előkészítettség szempontjából, mind pedig mindezek következtében politikai szempontból aggályos körülmény.

 

Érdemes röviden áttekinteni a reform legfontosabb újdonságait, illetve az ezekkel kapcsolatos nyitott kérdéseket.

 

A követelmények között nagy hangsúllyal jelennek meg a –  kommunikációs, ismeretszerzési, problémamegoldási stb. –  képességek.  Tekintettel  arra,  hogy a középiskolai oktatásban a képességfejlesztés hagyományosan alárendelt szere-pet játszik, számíthatunk arra, hogy az új követelményekkel való szembesülés sokkolni fogja a pedagógusokat.

 

Az is erősen kétséges, hogy a szakma mennyire felkészült arra, hogy ké-pességeket mérő tantárgyi feladatbankokat bocsásson a vizsgaközpontok rendel-kezésére.

 

Nincsenek kidolgozva azok a szervezeti megoldások, amelyek révén az iskolák differenciáltan közép-, illetve emelt szintű érettségire készítik fel a tanulóikat.

 

Tudomásunk szerint az sem dőlt el egyértelműen, hogy teljes egészében kiváltja-e az új érettségi a felvételi vizsgát, illetve hogy ez milyen módon, milyen eljárási szabályok alkalmazásával történik.

 

Mindezek alapján úgy látjuk, szakmai és politikai hiba volna a jelenlegi jogi szabályozás értelmében az eredeti tervek szerint 2005-ben bevezetni a kétszintű érettségit. Az érettségi az egész társadalmat érintő közügy. Éppen ezért kellene a vizsga tartalmi reformjához kapcsolni az oktatásmodernizációs folyamat átgondolt magyarázatát és népszerűsítését. A kétszintű érettségi késleltetett bevezetése együtt járhatna egy komplex – s nem csupán a vizsgareformra, hanem annak tágabb kontextusára, értelmére vonatkozó – kommunikációs kampánnyal.

 

A kétszintű érettségi vizsga bevezetése azért különösen fontos, nyilvános politikai és szakmai vitát igénylő kérdés, mivel ez a kimenetszabályozási eszköz a közoktatás céljait és mindennapi gyakorlatát alapjaiban és hosszú távon határozza meg.

 

Ezért javaslataink a következők:

·     Az új típusú, kétszintű érettségi bevezetését három évvel – 2008-ig – halasszák el! A korábbi, nem kellően előkészített bevezetés ugyanis éppen a vizsga-reform eredeti céljaival ellentétes következményekkel járhat.

·     2003 nyaráig felül kell vizsgálni a korábban kiadott részletes követelményeket. A revízió alapelve az legyen, hogy a követelmények minél inkább „tanterv-függetlenek” legyenek, azaz különböző tudásrendszerek birtokában is teljesíteni lehessen őket. Ennek során természetesen maximálisan támaszkodni kell a már elkészült anyagokra.

·     Ugyaneddig az időpontig dönteni kell a kétszintű érettségi szabályozásával kapcsolatos, még nyitott kérdésekben. Elengedhetetlen, hogy a kétszintű érettségi vizsga felvételit kiváltó szerepét maradéktalanul tisztázzák egymással az autonóm felsőoktatási intézmények és az oktatásirányítás. (Megengedhetetlen lenne, a kétszintű érettségi vizsga jogosultságát kérdőjelezné meg, ha a bevezetéskor értelmezési különbségek maradnának fenn!)

·     A 2003/2004-es tanévben a követelményeket és a szabályozási terveket szakmai és politikai vitára kell bocsátani. Törekedni kell a minél teljesebb konszenzus megteremtésére.

·     Minél hamarabb el kell kezdeni a konkrét feladatok kidolgozását és a próba-méréseket.

·     Folyamatosan fel kell világosítani a közvéleményt a reform céljairól és várható hatásairól.

 

Budapest, 2002. szeptember 11.

 

      A Magyartanárok Egyesületének

                    Választmánya

      A Történelemtanárok Egyletének

                       Bizottmánya

 

Magyar Bálint oktatási miniszter válasza:

 

Tisztelt Elnök Úr!

Köszönettel vettem Miklósi Lászlóval, a Történelemtanárok Egyletének elnökével közösen írt levelét, amelyben a kétszintű érettségivel kapcsolatos problémákra hívták fel a figyelmünket különös tekintettel a magyar és történelem tantárgyakra.

 

A középfokú tanulmányokat lezáró érettségi vizsga megújítása véleményem szerint is elsődleges fontosságú kérdés, amelynek célja mindenek előtt a magyar közoktatás tartalmi megújítása kell, hogy legyen és semmiképpen sem az iskolarendszer kényszerpályára állítása.

 

A levelükben megfogalmazott problémák jelentősége feltétlenül szükségessé teszi a személyes eszmecsere létrejöttét, amelyre hamarosan sort kerítünk. Az érettségi fejlesztés jelenlegi fázisában öt különböző típusú középfokú intézmény szaktanáraival még egyszer újra véleményeztetjük 10 tantárgy – köztük a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem – közép- és emelt szintű követelményeit. Az iskolák szeptember végére küldik be részletes véleményüket. A vélemények feldolgozását követően szeretnénk az Önökkel való személyes megbeszélésre sort keríteni.

 

Addig is kérem szíves türelmüket.

 

Budapest, 2002. szeptember 30.

 

Üdvözlettel:

 

    Magyar Bálint

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyartanárok Egyesülete

1088 Budapest, Múzeum u. 7.

http://magyartanarok.fw.hu

email: aratolaco@axelero.hu, tamas.ferenc@freemail.hu