Hírharang archívum

 

 

HÍRHARANG

A MAGYARTANÁROK EGYESÜLETE HÍRLEVELE

VII. évfolyam 1. szám                                  2006. december

Kiadja: a ME Választmánya

Szerkeszti: Tamás Ferenc

A szám létrehozásában közreműködött Arató László és Horváth Beáta

Magyartanárok Egyesülete, 1088 Múzeum u. 7.

http://magyartanarok.fw.hu;   

 

 

10

évesek lettünk!

 

 

KRÓNIKA

·        Szakmai-szakmapolitikai fórum: A kétszintű magyar nyelv és irodalom érettségi bevezetésének tapasztalatairól és a vizsgaforma jövőjéről, korrekciójának lehetőségeiről

Kossuth Klub, 2005. december 10.

 

A fórumon több lépcsőben – strukturált vitában – gyűjtöttük össze az egyes vizsgaszintekkel, illetve az írásbeli és szóbeli vizsgákkal kapcsolatos résztapasztalatokat és javaslatokat, valamint a globálisabb bírálatokat és javaslatokat. Ismertettük az Egyesület Választmányának eddig kialakított álláspontját is.

   Mivel az érettségi kimeneti pontként döntő mértékben határozza meg egész magyartanári munkánkat, a tantárgy profilját, s mivel most újra úgy tűnik, hogy talán egyesületként beleszólásunk lehet a követelmény-rendszer és a lebonyolítási rend alakításába, fontos volt a Választmány véleményének nyilvános és közös újraformálása.

·        Szövegek párbeszéde – az intertextualitás gondolata az irodalomban, az irodalomtudományban és a magyartanításban

Konferencia az Országos Széchényi Könyvtárban, 2006. május 13.

 

Szegő János Intertextualitás és hermeneutika című előadása arra kereste a választ, hogy az ezredvég irodalomértelmezésében miért került előtérbe a szövegköziség fogalma, s hogy ez miképpen függ össze az irodalomértelmezés hermeneutikai irányulásával. Az előadás szerint mindkettő a filozófia úgynevezett nyelvi fordulatához, illetve a nyelvi megelőzöttség tapasztalatához köthető. Ahhoz, hogy megkérdőjeleződött egyfelől a szubjektum oszthatatlansága és a zseniesztétika művészfelfogása, másfelől a műalkotás jelentésének rögzítettsége, illetve az esztétikai objektum zártsága. Az előadó a „versek versekből születnek” Frye-féle bon mot felidézése után Gerard Genette öt transztextualitás-típusát ismertette, végül pedig Gadamer főművének kulcsfogalmaira tért ki.

   Kovács Gábor A bolondság nyelve (Arany János: Bolond Istók) című előadása Arany saját „intertextuális” irodalomelméletét alkalmazta a Bolond Istók genezisének elemzésében. Azt mutatta be, hogy az irály és a forma miként ölt testet a megtalált elődmű segítségével. Ez esetben a byroni verses regény mint pretextus hogyan segítette a Bolond Istók formaelvének és nyelvének kialakulását, illetve mindez hogyan kapcsolható a híres önéletrajzi levélnek a máramarosi színészkalandot arisztotelészi értelemben vett sorsfordulatként, azaz cselekményfordulatként, felismerésként és katartikus erkölcsi fordulatként értelmező részletéhez. Azaz arról esett szó, hogy az életrajzi narratívában már eleve esztétikailag értelmezett életrajzi mozzanat miként nyert végleges alakot az elődszöveg erőterében. Vári György Pictor Ignotus – Az intertextualitás kultúraelmélete Babits Mihály lírájában és esszéiben című előadása először a cím szerényebb és ironikus szűkítését végezte el, majd Babits és Lukács György egymás felfogása iránti vakfoltjairól ejtett szót, mindkét jeles gondolkodónak a másik rovására elkövetett tévedéseit exponálta. Ezután Babits kultúraelméletét az előadó ironikus komolysággal Karinthy zseniális paródiájából rekonstruálta.

   Fenyő D. György Szövegek párbeszéde az irodalomtanításban című előadása elsősorban azt tűzte ki céljául, hogy megvilágítsa: a magyartanítás gyakorlatában milyen mélyen és milyen sokféleképpen volt eddig is jelen az intertextualitás gondolata, az intertextuális szemlélet – még akkor is, ha gyakorlói ennek nem mindig voltak tudatában. Az előadó a régebbi és újabb művek eddig is tudatosított párbeszédének felelevenítésén, enumerációján kívül újabb párbeszédek megszólaltatásának lehetőségére hozott példákat, s arra bíztatott, hogy a művek dialógusát mint tananyag-kiválasztási és -elrendezési elvet az eddigieknél tudatosabban és bátrabban alkalmazzuk. A Tamás Ferenc által vezetett kerekasztal-beszélgetésen két költő, Kovács András Ferenc és Szilágyi Ákos vett részt. A remek hangulatú és színpadi produkcióként is lenyűgöző versfelolvasások után és között a költők a felolvasott művek – s egyáltalán a vers – születését kiváltó ritmusélményekről, zenei és szövegemlékekről beszélgettek. Így az intertextualitás kérdése személyes színezet kapott, s részben jelentés és hangzás viszonyáról, illetve a ritmikai emlékezet erejéről szóló meditációba futott ki. Délután a részvevők tanári módszertani-műelemző szemináriumok közül választhattak (Arató László: Rájátszások, vendég- és elődszövegek Tóth Krisztina néhány versében, Baranyai Katalin: Az utazás archetípusa – az Odüsszeia és Márai Sándor Béke Ithakában című regénye, Tamás Ferenc: Vendégszövegek és rájátszások Parti Nagy Lajos verseiben, Vojtek Sándor: Bolond Istók – háromszor [Petőfi Sándor, Arany János és Weöres Sándor műveiben]).

 

·        Hogyan kezdjünk hozzá?

Módszertani tábor, Szeged, 2006. július 3-7.

 

Az idei (a kilencedik) tábor központi témája Szabó Lőrinc költészete volt. A mintegy negyven résztvevő három csoportban dolgozott – Fenyő D. György, Tamás Ferenc és Vojtek Sándor vezetésével. Idei író-vendégünk a szegedi illetőségű Darvasi László volt, akivel Schiller Mariann és Tamás Ferenc folytatott pódiumbeszélgetést, s az író műveivel természetesen a szemináriumokon is foglalkoztunk. Szeged irodalmi hagyományaival Lengyel András ismertetett meg bennünket. Hallhattunk előadást az ószövetségi nőalakokról (Szunyogh Szabolcs), a Tiszatáj című folyóiratról (Olasz Sándor), a kétszintű érettségi új feladattípusairól (Schiller Mariann), médiaszövegek magyarórai feldolgozásáról (Horváth Beáta), volt tájékoztató a Jonatán Könyvmolyképzőről és az Apertúra című online filmfolyóiratról, továbbá megnéztük és megbeszéltük a Baran című iráni filmet Fenyő D. György vezetésével, játszottunk Beöthy Zsófia irányításával, és városnéző sétán ismerkedtünk Szeged nevezetességeivel. A remek hangulatú táborban kitűnő ellátást kaptunk, s maradt idő kötetlen beszélgetésre, sétára, úszásra és a foci-VB meccseire is. A szervezés és lebonyolítás munkáját Fekete Gabriella, Székelyné Nagy Zsuzsa és Beöthy Zsófia végezte.

 

·        A megfigyelt nézés 8. – Narratív környezetünk

Konferencia a Magyar Nemzeti Filmarchívum Örökmozgó Filmmúzeumában,

2006. november 4.

Horváth Beáta – a főszervező – rövid bevezetője után két filmrészlet következett, két „tündérmese”: az egyik Kusturicától, a másik egy televíziós reklám- és műsorajánlat-blokkból. Két tökéletesen eltérő műfajba tartozó, de hasonló szerkezeti alapmintázatot követő narratíva. Ezt követően Pléh Csaba A valódi filmek narratív környezete és az én filmszerű narratív elmélete című előadása hangzott el. A nagy ívű meditáció először azt a kérdést tette föl, hogy környezetünk áll-e narratívákból, vagy a narrativizáció a környezet megértésének egyik módozata. Ezután a világ tudományos-paradigmatikus-kategoriális és narratív-személyes-kontextuális megértését vetette össze több szempontból – kitérve arra, hogy ma már a „kemény tudományok” is gyakran élnek a narratív értelemteremtés, értelemvizsgálat módszerével. A narratív megismerés kérdésköre után az én narratív elmélete, filozófiája (Ricoeur, Dennet) került terítékre. Az a koncepció, mely szerint a homályos előzetes én csak a történetein keresztül jut valamiféle identitásig, így akár maga az én is filmszerűnek tekinthető. Ezután arról esett szó, hogy mi tesz egy történetet történetté, mi biztosítja koherenciáját. A válasz a történet céljában, abban a koherenciateremtő kérdésben található, amire az egyensúlytól az egyensúly elbillenésén keresztül az egyensúly helyreállásáig vezető ív kifeszül. Az előadás Godard Kifulladásig és Tarantino Ponyvaregény című filmjéből vett példákon mutatta be a koherencia megtörését, a váratlanságot, a nézőpont elbizonytalanodását, a hős mint identifikációs tárgy bizonytalanná válását. A meditáció zárógondolatai szerint a koherenciahiány a filmben gyakran örömforrás, míg a valóságban és az irodalomban inkább rossz közérzetet, szomorúságot kelt.

   Kovács András Bálint Szituációk az elbeszélésben című előadása azt a narratívát írta le, amely az előadót elvezette a filmek cselekményének háromfelvonásos leírásától a felvonásnál kisebb, a jelenetnél nagyobb egységek, a szituációk vagy szekvenciák narratív vagy dramaturgiai alapegységként való tételezéséig. Kovács András Bálint szerint a szituációk között lehetnek kauzális-metonimikus vagy analógiás-repetitív viszonyok. A modern film – és itt ő is többek között a Kifulladásig példáját említette – éppen a szituációk közötti törésekre, a „kauzális katasztrófákra” épül. Azaz arra, hogy a második szituációban a történet másfele tart, más kérdésekre keresi a választ, mint amerre az elsőben elindult. A kauzális katasztrófák szélsőséges példájaként Lynch Mulholland Drive című filmjét hozta föl, melynek a cselekményét senki nem képes követni, mégis igen sokan szeretik a filmet. Ez a tény felülvizsgálatra ítéli a kauzalitásnak a narráció megértésben betöltött szerepéről alkotott elméleteinket.

   Füzi Izabella Áttetsző tudatok regényben és filmen: a nézőpont, a fokalizáció problémái az epikai fikció és a narratív filmek esetében című előadása amellett érvelt, hogy nincs médiafeletti narráció, hisz a prózaepika narrációjának vannak olyan összetevői, amelyekre a filmi narrációnak nincsenek eszközei – és megfordítva. Az előadás – Móricz Rokonok című regénye két adaptációjának vizsgálatán keresztül – elsősorban azt mutatta be, hogy a film hogyan küzd a szabad függő beszéd vagy a belső monológ prózaepikai eszközeivel, s hogy a filmbeli szereplő gondolatait hangalámondással megjelenítő módszer mennyire nem tud a regénybeli belső monológgal egyenrangú eszközként funkcionálni.

   Varga Balázs Mire elég 24 óra? Az amerikai tévésorozat narratív elemzése című előadása a sorozatok általános tipizálásán kívül azzal foglakozott, hogy egy szokatlan tudatosságú narrációs szabályrendszer a filmi történésidő és a nézési idő azonosságára, egybevágására építő sorozatban milyen redukciókat alkalmaz (például tilos a párhuzamos montázs, tilos az elliptikus vágás), és e tudatos redukció milyen helyettesítő eszközöket mozgósít és milyen hatásokat eredményez.

   Délután az adomázó-fabulásító, infotainment-beszédmód variációi kerültek terítékre. Először Tóth Benedek beszélt A tárca 19. századi alakulástörténetéről, vagyis egy az írott médiában hajdan divatos, eredendően nem fikciós jellegű, de fikciós elemeket is felvevő személyes narratívatípusról. Ezt követően Saly Noémi tartott rendkívül színes előadást „Ami ezen a földön történik, itt történik." – A kávéházban élő város címen a mindennapi és az irodalmi elbeszélések egyik híres bölcsőjéről, a budapesti kávéházról.

   Gayer Zoltán A szappanopera mint közösségteremtő narratíva című előadása a tévésorozatok három típusát különítette el: a szappanoperát, ahol a szereplők az állandók és a történések a változók; a sorozatokat, ahol a történések lényegében állandók, a szereplők a változók, és a szitkomokat (helyzetkomédia-sorozatokat), ahol mind a szereplők, mind a történések állandók, csupán az apropók, a szituációk változnak, melyekben az archetipikus szereplők (pl. a liba, a lúzer) kibontakoztatják közismert tulajdonságaikat. Az előadás mindenütt a nézői öröm forrását vizsgálta, amely mindhárom esetben az elvárások, az előzetes tudás és a megtörténés – a három műfajban némileg eltérő – viszonyában jön létre. Ez az örömforrás és ez a dialektika az előadó szerint más narratív műfajok működésében, illetve elemzésében is alapvető.

   Varró Attila A hírek narratív szerkezete című előadása azt mutatta be, hogy a tényközlés műfajait hogyan befolyásolja a narrativizáció, a dramatizáció, a narratív mintákhoz való nézőszórakoztató idomulás késztetése. A három – bő példaanyagon elemzett – szint az egymást követő napok híradói közötti tematikus kapcsolatban létrejövő szerializáció (ahogy egy esemény sorozattá válik) szintje, az egy híradón belüli elbeszélő sémák szintje és az egy hírelem narrativizálódásának, dramatizálásának szintje volt. Az előadó annak stratégiáit (és veszélyeit) mutatta be, hogy a hír hogyan dramatizálódik, azaz hogyan lesz hőse, konfliktusa, cselekményíve.

 

 

HÍREK

 

·        Egyesületünk idén is képviseltette magát a Sziget Fesztiválon, együttműködve a Petőfi Irodalmi Múzeummal. Az alkohol problémája a magyar irodalomban címmel Fenyő D. György tartott előadást.

·        A kétszintű érettségi kapcsán született cikkek: Arató László: Faludy mint érettségi anyag, Mentor, 2006. március; Fenyő D. György: Diagnózis és vízió (A magyartanítás helyzetéről) Eső, 2006. ősz (IX. évfolyam, 3. szám)

·        2007 januárjában ismét elindul Újrafelfedezés és közvetítés című, 120 órás akkreditált továbbképző tanfolyamunk. Jelentkezés levélben:

Magyartanárok Egyesülete 1088 Budapest, Múzeum u. 7.; 

vagy

e-mailben: szekelyl@t-online.hu

 

 

 

 

 

EGYESÜLETÜNK 10 ÉVE

 

 

± Konferenciáink 1997 – 2006

 

¯ Diskurzus a magyartanításról

· Kihívások és válaszutak a magyartanításban               1997. március 8.

· Anyag – rendszer – módszer

      (Alternatívák az irodalomtanításban)                      1997. november 29.

· Irodalomtanítás nálunk és más nemzeteknél             2000. október 14.

· Diagnózisok és terápiák

(Olvasáskultúra, irodalomértés, irodalomtanítás az új évezred küszöbén)

                                                                                                   2001. február 10.

· Új hangsúlyok az anyanyelvi nevelésben                     2001. november 17.

· „Hová lépsz most…”

(Kultúra, olvasás, magyartanítás „az új képkorszakban”)    

                                                                                          2002. március 9.

· A magyar diákok szövegértése                                     2003. február 15.

· A kötelezőkön innen és túl

(Gyermek- és ifjúsági irodalom az iskolában)         2004. március 6.

· Szövegek párbeszéde (Az intertextualitás gondolata az irodalomban, az irodalomtudományban és a magyartanításban)                                                   2006. május 13.

 

 ¯ Klasszikusok újraolvasva

· A kifosztott Móricz?                                                     1999. április 17.

· A kétszáz éves Vörösmarty                                          2000. április 1.

· Grádicsok Weöres Sándor költészetéhez     2003. november 15.

· Leporoló                                                                       

(Pódiumbeszélgetések magyar regényekről)            2004. szeptember 25-26.

· Füst Milán és Szerb Antal

(Két helyét kereső nagy író)                                      2004. november 27.

· „Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk”

(A mindig időszerű Arany János)                           2005. április 2.

 

¯ Kultúrtörténet és irodalom

· A múló század irodalma                                              1999. november 13.

· Egy másik századforduló – 1900                                2000. november 18.

· Bor – Tabán – Irodalom                                              2002. november 16.

 

¯ Kortárs irodalmunk

· Az örökhétfőtől a napsütötte sávig –

Petri György költészete                                             2001. április 11.

· Hogy ne holt betű legyen…

(Közelítések a kortárs magyar irodalomhoz)          2002. április 27.

· Mándy – Mészöly – Kertész                                        2003. április 5.

· In memoriam Balassa Péter                                         2004. április 17.

 

¯ A megfigyelt nézés

· A filmbefogadásról                                                       2000. május.6.

· Jancsó Miklós                                                                2001. május 5.

· Film és irodalom                                                           2002. szeptember 28.

· A kultuszfilm                                                                2003. május 16-17.

· A magyar filmkánon                                                     2003. október 10-11.

· A némafilm kódjai                                                        2004. október 8.

· Látás és modernitás                                                      2005. október 14-15.

· Narratív környezetünk                                                  2006. november 4.

 

¯ Fórumok, oktatáspolitikai viták

·       Fórum az érettségi vizsgakövetelményekről           1997. január 18.

·       NAT-on innen, NAT-on túl

(Fórum a Nemzeti alaptantervről)                           1998. december 12.

·       Fórum a kétszintű magyar nyelv és irodalom érettségi bevezetésének

tapasztalatairól                                                           2005. december 10.

 

± A megfigyelt nézés című film- és médiakonferencia-sorozatunkról (2000 – 2006)

 

Ma már a gondolkodás egyik legfontosabb jellemzője talán a többirányúság. Részint annak tudomásul vétele, hogy gondolataink és képzeteink többféle információ összevetésén és többirányú érzékelésén alapulnak, másrészt annak kimondása, hogy a gondolat szellemiséggé erősödése csak akkor történik meg, ha az ember különböző tér-, idő- és szenzoriális élmények összekapcsolására képes, és ezek továbbvitelére és újraértelmezésére is igénye van.

   Ma már sokszínű és sokszoros nyelvi tér vesz körül bennünket. Ez az egészében befoghatatlan jeltér, amely a nyelvi és vizuális kódok végtelenjéből áll, mégis modellek, olvasható, értelmezhető képletek mentén kell, hogy elénk, illetve a diákok elé kerüljön, hiszen csak egy leírható, artikulálható szövegmodell késztethet arra, hogy a szövegvilágot és magát a világot érzékelhetőnek és értelmezhetőnek véljük, valamint, hogy saját szövegtapasztalatunkat, „szövegkörnyezetünket” megvizsgáljuk és formáljuk. A tájékozódást alapvetően segítő képlet és eljárás a kettősségek rendszerének kialakítása: pl. közvetlen és közvetett módon kapunk szövegeket; interperszonális rendszerben és a tömegkommunikáció virtuális szövegterében mozgunk; a magas és populáris kultúra kódjaival, narratív vagy leíró, magán és nyilvános stb. szövegeket és szövegjelentéseket konstruálunk.

   Ma már ezek a fogalmak, dichotómiák és így maga a nyelvi tér sokszínűsége megjelenik az oktatás struktúrájában, követelményeinek műfajaiban, megoldásaiban. Az irodalmi szövegek, a magas kultúra sokszínű, bonyolult stratégiáit, az olvasási technikák, tapasztalatok módszereit a diákok 12 éven át tanulják a magyarórákon, a populáris kultúra, illetve a fogyasztói szimbolika stratégiáit a mozgóképkultúra oktatása érinti. A narratív és leíró, értelmező szövegek a magyar és más tantárgyak anyaga és tankönyvei révén válnak a tanulók számára szövegtapasztalattá. Az oktatás terében is ott van tehát e sokszínű szövegtapasztalat: nyelvi és vizuális kódokkal, magas és populáris, narratív és leíró, illetve tudományos-értelmező szövegekkel találkozik a diák. Egységes szövegtapasztalat nincs, s nem is kell, hogy az oktatás teljességét egy átfogó vagy inkább leegyszerűsített, sztereotip szövegmodell fogja át, ám a szövegtér kódjainak értelmezése túlzottan is szétszórt. Például az egyes szakórák, a magyar- vagy történelemórák elemzési megoldásaikban nem vagy alig veszik figyelembe a vizuális kódokat. A folyamat, a módszertani nyitás elindult, hiszen maga az érettségi követelményrendszere, a számonkérés feladatai több tantárgy esetében (pl. magyar, történelem, biológia, mozgókép- és médiaismeret) is komplexebb jelalkalmazási kompetenciát követelnek.

   Ezen problémák végiggondolására, a tantárgyi koncentráció elemeinek megközelítésére, egy korszerű befogadókép megfogalmazására, illetve minél rugalmasabb szövegolvasási technikai és tapasztalat artikulációjára jött létre A megfigyelt nézés című sorozat, mely ma már nyolcadik konferenciáján van túl.

   Az egyes szakmai napok egyrészt a vizualitás problémáinak elméleti számbavételére törekedtek, másrészt igyekeztek az iskolai gyakorlatban alkalmazható, adaptálható elemzési mintákat, példákat bemutatni. Egy-egy alkalommal olyan problématerületeket jártunk körül, amelyek lehetőséget jelentenek a magyartanítás és mozgókép- és médiaoktatás kapcsolódási pontjainak kijelölésére, a találkozási pontokon adódó elméleti és módszertani problémák és feladatok számbavételére. A szakmai programokat a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Soros Alapítvány, az utóbbi években pedig a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatta.

   A konferenciákhoz 2002 óta pedagógiai-módszertani program is kapcsolódik. Az egyes megjelölt területek elméleti kérdéseinek és megközelítéseinek módszertani lehetőségeit kutatják a különböző bemutatóórák, ötletbörzék. Az ország különböző tájairól érkező tanárok-diákok munkája a különböző évfolyamok ismeretanyagának feldolgozását, olvasási technikájának fejlesztési lehetőségeit mikrotanítási keretben modellezik.

   A konferencia-sorozat e két programeleme az elmúlt években a szervezés szintjén ugyan elkülönült, szakmailag azonban egyre dinamikusabbá vált a párbeszéd az elméleti és a módszertani terület között. A felsőoktatás területéről érkező előadók reflektálnak a közoktatásra, az elméleti téziseket gyakran módszertani megoldásokban testet öltő konzekvenciák levonásáig is elvezetik, a felvetett problémákat a közoktatás nézőpontjából is feloldják. Hogy a párbeszédnek több időt adjunk, ezért utolsó konferenciánk folytatásaképpen – 2007 elején – egész napos módszertani workshopot szervezünk Vizuális narratívák az órán címmel.


± Újrafelfedezés és közvetítés című szakmai és szakmódszertani továbbképző tanfolyamunkról

 

Egyesületünk egyik legjelentősebb vállalkozása a Kossuth Klubbal közösen szervezett 120 órás Újrafelfedezés és közvetítés című akkreditált továbbképző tanfolyam. Eddig (1998 és 2004 között) ötször, öt évben sikerült megrendeznünk ezt a szakmai-módszertani képzést, melynek programját tavaly újból akkreditálták.

   A tanfolyam célja a résztvevők nyelvészeti és irodalmi tudásanyagának felfrissítése, módszertani kultúrájának gazdagítása, új tudományos megközelítési módok és felismerések közvetítése. Közös műelemzési gyakorlatok során a műelemzési eszköztár gazdagítása, új tananyag-szervezési és didaktikai eljárások megismerése, illetve megvitatása, kritikus elsajátítása, a kooperatív tanulás, a tapasztalatcsere által nyújtott lehetőségek kiaknázása.

   A tanfolyam foglalkozásainak egyik felét előadások és hozzájuk kapcsolódó konzultációk töltik ki, míg másik felükben műelemzési, óratervezési és tantervkészítési gyakorlatok folynak. A továbbképzés tematikáját hat modul adja. Ezek: 1. Régi művekről új megközelítésben  2. Epikai, lírai és drámai művek elemzése a magyarórán  3. Modern nyelvészet és nyelvtantanítás  4. Szövegtani, retorikai és kommunikációs gyakorlatok a magyarórán 5. Művek párbeszéde – a régieket megszólító újak   6. Magyartanítás és tantervkészítés

   A modulok („fejezetek” – valójában tanegység-típusok) a tanfolyam során nem a fenti sorrendben követik egymást, hanem párhuzamosan, illetve váltakozva épülnek a tanfolyamba: egy hatórás foglakozás két (vagy ritkábban három) modul egymáshoz illő résztémáiból épül fel. Tehát minden egyes foglakozás többféle tantervi egység építőkockáiból áll össze.

   Kiknek ajánljuk ezt a továbbképzést? Azoknak, akik szeretnék megosztani másokkal szakmai gondjaikat, kérdéseiket. Azoknak, akik az új tudományos eredmények megismerése mellett arra is kíváncsiak, hogy hogyan lehetne kicsit kevesebb bosszúságot és kudarcot megélve, (még) sikeresebben tanítani. Azoknak, akik be merik vallani maguknak, hogy magyartanárként bizony nem (mindig) maradéktalanul eredményesek, de ugyanakkor még nem fásultak bele a – meggyőződésünk szerint többnyire nem a tanári alkalmatlanságon múló, de nem is sorsszerű és orvosolhatatlan – nehézségekbe. Azoknak, akik szeretnének rálátni azokra a „rejtett” folyamatokra, amelyek egy magyarórán történnek.

   A TIT budapesti Kossuth Klubjával közösen szervezett képzést az eddigi résztvevők visszajelzéseikben igen színvonalasnak, szakmailag megtermékenyítőnek, a mindennapi munkában jól hasznosíthatónak ítélték. A „bejáratott” s a megelőző évek tapasztalatai alapján továbbfejlesztett tanfolyam egyfelől az egyes (szerzőkkel, művekkel, nyelvészeti vizsgálódásokkal kapcsolatos) témák legfrissebb kutatási eredményeit közvetíti, másfelől messzemenően gyakorlatra orientált, nemcsak a mit tanítsunk, hanem a hogyan tanítsuk kérdésére is folyamatosan igyekszik választ adni.

 

   Az előző években többek között külső előadóink voltak: Ács Pál, Angyalosi Gergely, Balassa Péter, Bánréti Zoltán, Bartha Csilla, Bengi László, Beney Zsuzsa, Bécsy Ágnes, Benkes Zsuzsa, Bíró Ferenc, Dávidházi Péter, Debreczeni Attila, Eisemann György, Fabiny Tibor, Fodor Géza, Géczi János, Géher István, Gyapay László, Halász Péter, Horányi Özséb, Horváth Iván, Jobbágyné András Katalin, Kállay Géza, Kelevéz Ágnes, Kiefer Ferenc, Kugler Nóra, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Lengyel Péter, Levendel Júlia, Margócsy István, Mártonffy Marcell, Nádasdy Ádám, Nagy Imre, Nyilasy Balázs, Pála Károly, Poszler György, Pusztai Ferenc, Ritoók Zsigmond, Simon Attila, Spiró György, Szegedy-Maszák Mihály, Székely Júlia, Szilágyi Ákos, Szilágyi Márton, Szitár Katalin, Tolcsvai Nagy Gábor, Tverdota György, Veres András, Wacha Imre. A szemináriumi foglalkozásokat főként Arató László, Fenyõ D. György, Schiller Mariann és Tamás Ferenc vezette.

 

Akit behatóbban érdekel, hogy miképpen konkretizálódtak az egyes modulok foglakozásokká, az honlapunkról tájékozódhat

 


±  A Magyartanárok Egyesülete nyári táborai  1998 – 2006

 

Év

 

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

Helyszín

 

Miskolc

Székesfehérvár

Békéscsaba

Szombathely

Debrecen

Pécs

Kecskemét

Pozsony

Szeged

Meghívott alkotó

 

Nádasdy Ádám

Oravecz Imre

Kertész Imre, Géczi János

Esterházy Péter

Kovács András Ferenc

Bertók László

Parti Nagy Lajos

Grendel Lajos

Darvasi László

 

± Pályázataink

 

Fennállásunk óta két pályázatot írtunk ki. 2004-ben esszéíró-pályázatot diákok számára; a téma Kertész Imre Az angol lobogó című elbeszélésének elemzése, értelmezése volt.  2006-ban – a Krónika Nova Kiadóval közösen – tanárok számára hirdettünk tanításmódszertani pályázatot. Témák: 1. Móra Ferenc Aranykoporsó című regényének tanítási lehetőségei az általános iskolában 2. Babits Mihály lírájának tanítási lehetőségei a középiskolákban 3. Egy mű, szerző vagy műcsoport tanítása a kortárs irodalomból. Ez utóbbi pályázatunk eredményhirdetése 2006. december 9-iki konferenciánkon lesz.

 

± Könyveink

 

A kifosztott Móricz (Tanulmányok Móricz Zsigmondról) – 2001.

Az örökhétfőtől a napsütötte sávig (Tanulmányok Petri György költészetéről) – 2004.

 

± Választmányi tagok a 10 év során (a jelenlegi választmány tagjai kiemelve)

 

Az induláskor: Arató László, Fenyő D. György, Földesné Hartmann Ibolya, Gallai Zsófia, Dr. Krausz Tamásné dr. Baráth Katalin, Kronstein Gábor, Tamás Ferenc

 

Később belépő választmányi tagok: Bakos Koppányné, Beöthy Zsófia, Fekete Gabriella, Girasek Edina, Schiller Mariann, Stribik Ferenc, Székelyné Nagy Zsuzsa, Vojtek Sándor, Zoltán Istvánné

 

 

1 %

Köszönjük az 1 %-ból befolyt 200 350 Ft-ot!

Kérjük, a legközelebb is gondoljon ránk!

Adószámunk: 18159752-1-42

 

A 2005. évben befolyt 151.520 Ft-ot papír vásárlására, postaköltségre, valamint konferenciáinkra fordítottuk.