Hírharang archívum

 

 

HÍRHARANG

A MAGYARTANÁROK EGYESÜLETE HÍRLEVELE

VI. évfolyam 1. szám                                                2005. december

Kiadja: a ME Választmánya,

szerkeszti: Tamás Ferenc

A szám létrehozásában közreműködött Arató László

 

 

 

KRÓNIKA

·        Füst Milán és Szerb Antal: két helyét kereső nagy író

Konferencia; Kossuth Klub, 2004. november 27.

 

Az irodalomértők ma már egyetértenek abban, , hogy Füst Milán életműve nem kevésbé jelentős, mint Babitsé és és Kosztolányié. Ennek ellenére ez a nehéz szerző máig nem foglalta el méltó helyét a középiskolai oktatásban. E helyzet megváltoztatásáért talán sikerült valamit tennünk konferenciánk előadásaival és szemináriumaival. Enyedi Ildikó Füst Milán-filmjének, a Téli hadjáratnak egy közösen megtekintett epizódja után Füst Milán költészetéről, pontosabban a korai Füst-életmű Ezeregyéjszaka-motívumainak jelentőségéről, időtlenítő és térmegkérdőjelező, személyiség-sokszorozó hatásáról Schein Gábor beszélt, a Feleségem története című regényről pedig Mészáros Sándor tartott nagy sikerű előadást. Az előadásokhoz kapcsolódva Poszler György mesélte el személyes emlékeit Füst Milán alakjáról és egyetemi előadásairól. A nagy magányos lírájának iskolai tanításáról Tamás Ferenc és Arató László vezetett egy-egy szemináriumot.

   Szerb Antalnak mint irodalomtörténésznek a népszerűsége töretlen és tartós mind a nagyközönség, mind a diákok körében. Ez is közös gondolkodást igényel. Másrészt azonban Szerb, a prózaíró, mintha most indulna nemzetközi s egyúttal hazai diadalútjára: az Utas és holdvilág – Márai és Kertész sikere mellett – a 2003-as év legnagyobb – hazai szerző nevéhez fűződő – nemzetközi könyvsikere, A Pendragon legenda pedig régóta sok hazai irodalomértő regényolvasó kedvencei közé tartozik. Ideje tehát Szerb Antal iskolai redivivusának is!

   Poszler György Varázshegy a Hűvösvölgyben című előadása az irodalomról mint életmódról, Szerbről, a könyvek korszerűtlenül időszerű emberéről szólt, Eisemann György és Bényei Tamás előadásai egyaránt az Utas és holdvilágot elemezték: Eisemann azt vizsgálta, hogy a nemzetközi recepció a regénynek mely elemeire vetett a korábbiaknál erősebb fényt, Bényei pedig a könyv rendkívül izgalmas, lacanianus-pszichoanalitikus elemzését nyújtotta – középpontjában a játék, a vágy és a (kulturális) fantázia viszonyának cselekménybeli összekapcsolódásaival. (Mindkét előadás szövege megtalálható honlapunkon.) A szemináriumokon Fenyő D. György Szerb Magyar irodalomtörténetének egy fejezetét (a Berzsenyi-fejezetet) vette tanári nagyítólencse alá, s vizsgálta iskolai „hasznosíthatóságát”, míg Schiller Mariann A Pendragon-legenda taníthatósága mellett érvelt tartalmi és módszertani javaslatokkal.

 

·        Petri-tanulmánykötetünk bemutatója

Ráday Könyvesház, 2005. január 27.

 

A Könyvtár és Katedra című könyvsorozatunk második kötete Az örökhétfőtől a napsütötte sávig címmel, Tanulmányok Petri György költészetéről alcímmel jelent meg, Fenyő D. György szerkesztésében, a Krónika Nova kiadásában. A könyvet Kántor Péter költő és Schiller Mariann mutatták be. Kántor Péter méltató tanulmánya megjelent az Élet és Irodalomban “szeretném, ha tudnák, miket gondolok közben” címmel (2005. február 18.). A hetilap még egy méltatást közölt a könyvről Bárány Tibor tollából (Ex libris, 2005. május 13.). A két írás honlapunkon is olvasható.

 

 

·        „Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk!” A mindig időszerű Arany János

Konferencia és szakmai nap, Országos Széchényi Könyvtár, 2005. április 2.

 

A konferencia előadásai és szemináriumai jól bizonyították, hogy „vagyonos Atyánk” művészete valóban kimeríthetetlenül gazdag. Előadóink mindegyike egyesítette az alapos, a legapróbb részletekre odafigyelő szövegelemzést a tágabb – irodalomelméleti, világképi, pszichológiai – megközelítéssel. Az előadások számos ponton kapcsolódtak, s csak azt sajnálhatjuk, hogy a plenáris ülésen nem került sor beszélgetésre, a megközelítési módok és kutatási eredmények szembesítésére, megvitatására.

   Borbély Szilárd és Géher István előadásában Arany szerepdilemmái álltak a centrumban; az elsőben a költőfejedelem és a nemzeti eposz megírásának igénye, a másodikban a Kapcsos könyv hermetikus terében kibontakozó magánlíra kapcsán. Borbély Szilárd azt bizonyította, hogy a költő az eposz műfajával való küzdelme során nem külső, hanem belső elvárásnak kívánt eleget tenni, s másrészt: az eposzi témában voltaképpen önmaga identitását kereste, ill. „saját élete eposzát” próbálta műalkotássá formálni. Géher István, félretéve a Roland Barthtól és Derridától származó, kurrens megközelítési módot, mely szerint „a szerző halott”, költői beleéléssel mutatta be az Őszikék keletkezésének alkotói lélektanát. Fél év alatt 45 költeményt megírni: „öreg Toldi”-s gesztus a 60 éves költőtől, s valóságos alkotórohamra, démoni megszállottságú állapotra vall. Arany hajlamos az ilyen, a külvilág elől elrejtett vulkánkitörésekre: a Hamlet-fordítás is így készült. Az Őszikék paradoxona, hogy azt a fajta disszonáns költészetet, amit művel, Arany elvben nem helyesli, természetét nem ismeri, de enged a démoniságnak, és – szerencsénkre! – megcsinálja.

   Szörényi László a pályakezdés nagy szatirikus alkotásával, Az elveszett alkotmány című eposszal foglalkozott. Folyamatban lévő kutatása műhelyébe engedett bepillantani, midőn az Arany által végül is elhagyott Előhang nyelvi leleményeit, izgalmas utalásait és – az eposz egészéhez viszonyítva is – elképesztő gunyorosságát, szarkazmusát elemezte. Nyilasy Balázs az Arany-költészet spektrumának másik szélső pontján elhelyezkedő „naiv”, románcos balladákkal foglalkozott. Elkerülve mind a naiv lelkesedés beszédmódját, mind a valóságelvre hivatkozó, naivitás-ellenes szemléletet, mértékadó módon jelölte ki e mű-csoport helyét és értékét. Northrop Frye tipológiájából indult ki, mely szerint a románc a világot a beteljesült vágy és az ártatlanság jegyében megragadó irodalmi forma. Az ártatlan világ nyilvánvalóan a fantázia felségterületéhez tartozik, de azért joga van az élethez, hangsúlyozta Nyilasy, és Herbert Marcusére hivatkozott: „A fantázia ellenáll annak, hogy elfelejtse, mi lehetne, emlékszik azokra az időkre, amikor a valóságelv még nem állított korlátokat a szabadság és boldogság útjába”. Előadónk a Rozgonyinét, „a miniatürizált teljesség játékos románclátomását” elsősorban a szerep-probléma szempontjából elemezte, majd azt mutatta be, hogy ez a mű minden naiv bája ellenére modern alkotás: válaszoló, reflektív jellege teszi azzá, s ez, mint Aranynál annyiszor, elsősorban a formába, a metrikába és a ritmikába van belekódolva: a vers játékos megfelelés-rendszerei, a példátlanul nagy szerephez jutó ritmusválasz által érvényesül. A Szent Lászlót elemezve a csoda és az anyagszerű realitás összefüggését, valamint a perspektíva-játékot mutatta be, s konklúzióként azt hangsúlyozta, hogy Arany játékos, perspektívateremtő románcballadái az imaginárius, vízióalkotó művészet példái.

   Két előadónk is foglalkozott a Toldival, s a két megközelítés érdekesen ki is egészítette, vitatta is egymást. Kovács Gábor Arany verstani, ill. költészetelméleti elgondolásait, az idomteljesség fogalmát alapul véve közelítette meg a Toldit, és bravúrosan bizonyította, hogy az „lényegében véve nem más, mint a bevezető szövegrész (az Előhang) formai és szemantikai eljárásainak tematizálása, kiterjesztése történetté”. A „gyökérmetaforák”-nak tekintett képek, képzetek elemzése során sok fontos észrevételt hallhattunk a fényről és tűzről mint Miklós attribútumairól, a „szemfényvesztés” szó metaforává alakulásáról, a név/nevek problematikájáról, a mű egészéről mint feltámadás-történetről. Szilágyi Márton azt fejtegette, hogy a Toldi a világrend helyreállításának/helyreállásának metatörténete, amely „a főhős felnőtté válásának folyamatával a személyes Gondviselés működését írja le”. Érdekesen mutatott rá a bűn és kegyelem kérdéskör, valamint a vihar-metafora összefüggésére, az állatmotívumok szerepére. Összegzésében megállapította: „A Toldi harmóniája és önmagában vett kerekdedsége a kettős (égi és földi) megbocsátás szimmetriájából fakad. A mű egésze ilyenformán képes hordozni a világban eleven hatóerőként működő Gondviselés hitét – s ezt itt Arany még (vagy már, hogyha Az elveszett alkotmányra mint előzményre is gondolunk) nem vonja az irónia hatókörébe. Itt – Arany epikájában talán először és utoljára – a gonoszságtól és bűntől áthatott emberi világban lehetővé válik az isteni harmónia rendje.” (Nyilasy Balázs, Kovács Gábor és Szilágyi Márton előadásának írott változata honlapunkon olvasható.)

   Az előadások után kiscsoportos szemináriumi foglalkozások keretében folytatódott Arany költészetének vizsgálata Fenyő D. György, Huba Miklós, Schiller Mariann és Tamás Ferenc vezetésével.

 

·        Hogyan kezdjünk hozzá?

Módszertani tábor, Pozsony, 2005. július 4-8.

 

Nyolcadik alkalommal megrendezett táborunk programját két különlegessége határozta meg: József Attila születésének centenáriuma és a pozsonyi helyszín. A szemináriumok többségén József Attila költészetével foglalkoztunk. Témáink: Kreatív-produktív gyakorlatok József Attila verseivel; József Attila az általános iskolában; kultusz és költészet az iskolában; komplex műelemzési gyakorlatok; az életrajz szerepe a magyartanításban; módszertani ötletek József Attila iskolai feldolgozásához; a szonett új lehetőségei; versváltozatok elemzése.

   Foglalkoztunk a kitűnő pozsonyi író, Grendel Lajos munkásságával is, A látogató című novellát és az Éleslövészet című regényt elemeztük. Nagy élmény volt, hogy Grendel Lajossal találkozhattunk és beszélgethettünk is. A mai szlovák irodalomról Benyovszky Krisztián tartott kitűnő előadást, a szlovákiai magyar irodalomról, továbbá a Kalligram folyóiratról és kiadóról Beke Zsolt beszélt. A várossal való ismerkedésben Vojtek Sándor volt segítségünkre. Megnéztük és elemeztük a szlovákiai magyar rendező, Kerekes Péter 66 szezon című filmjét. A foglalkozások részben szálláshelyünkön, a Hotel Plusban, részben a Magyar Casinóban, a Magyar Kultúra Házában és az egyetemen voltak. A szemináriumi foglalkozásokat Arató László, Cserhalmi Zsuzsa és Fenyő D. György vezette. A több mint 70 táborozó magyartanár ügyes-bajos dolgaival a főszervező, Székelyné Nagy Zsuzsa, valamint Fekete Gabriella és Beöthy Zsófia foglalkozott.

 

·        A megfigyelt nézés 7. Látás és modernitás

Médiaoktatás-módszertani délután és konferencia, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola –- Magyar Nemzeti Filmarchívum Örökmozgó Filmmúzeuma, 2005. október 14-15.

 

A konferencia első napján az érdeklődők bemutatóórákon vehettek részt. Ezúttal radnótis tanárokon kívül a szegedi Erdélyi Eszter (Deák Ferenc Gimnázium) és az esztergomi Hegedűs Roberta (Dobó Katalin Gimnázium) óráit is látogathatták.

   Másnap Horváth Beáta megnyitója után két filmes idézet indította a konferenciát: Luis Buñuel A szabadság fantomja című filmjének egy részlete és Jean-Luc Godard Passió című televíziós munkájának werkfilm-interjúja ütötte le az alaphangot, intonálta a meditációk kérdéseit. A Buñuel-részlet a (film)képi identitás problémáját vetette föl, a valóságos képi jelenlét és ennek abszurd nem-észlelése közötti komikus feszültséget a film azon jelenetében, amelyben egy kislány eltűnéséről vesznek föl jegyzőkönyvet, miközben az eltűnt kislány láthatóan jelen van, sőt segédkezet nyújt az eltűnéséről szóló jegyzőkönyv elkészítésében. A Godard-interjú részlete a szó, az írás vagy a valóság, a kép elsődlegességének kérdéséről szólt; arról, hogy a fehér vászonra honnan kerül a kép. Godard frappáns provokációja az írás, a forgatókönyv másodlagossága mellett érvelt. Geréby György és Szilágyi Ákos előadásai ezekhez a filmidézetekhez kapcsolódtak. Geréby Platón ideatanának gondolatait idézte föl Látás és tudás viszonyának eszmetörténeti értelmezéséhez. Azt hangsúlyozta, hogy az árnykép (s a film is az) meglátásához az ideákon kívül az azokat a falra vetítő fényforrás is szükségeletetik. Szilágyi Ákos mielőtt Ikon és fotográfia közötti hasonlóságra és kölönbségre tért volna rá, hallás és látás, hang és kép bibliai viszonyának, a meghallás elsődlegességének kérdésével foglalkozott, s ekképpen írás és kép viszonyát is más fénybe helyezte. Azután rátért a kétfajta mozdulatlanság és időtlenség összevetésére. Az ikon lényegidőt, a fotó esetleges időt mutató időtlenségére, illetve az ikon más szintű konvencionalizáltságának tényére, valamint arra, hogy a mozdulatlanságban való hasonlóság mögött a fotó és az ikon lehető legeltérőbb jellegű igazságigénye mutatkozik.

   Ragó Anett a látás történeti meghatározottságáról, illetve a látásról alkotott tudásunk látásmódunkat meghatározó erejéről beszélt, a látás empirista megközelítéséről, illetve ennek meghaladási lehetőségeiről. Vincze Teréz Montázs és filmidő című alaposan illusztrált előadása az elbeszélő és az intellektuális montázs szembesítésére épült, s az előbbi és az utóbbi eltérő tér-, idő-, ritmus- és grafikai viszonyaira hozott példákat. Varró Attila Az attrakciós montázsról szóló előadása elsősorban az elliptikus montázs, a kihagyás szerepéről mutatott be a közönséget erősen megmozgató példákat. Kubiszyn Viktor A távol-keleti (tömeg)kultúra és a hollywoodi film viszonyáról beszélt. A konferenciát Kovács András Bálint új, átfogó-rendszerező könyvéről (A modern film irányzatai - 1950-1980) szóló beszélgetés zárta a szerzővel, melyben a riporter és beszélgetőtárs szerepét Vágvölgyi András töltötte be.

 

 

HÍREK

 

·         Egyesületünk részt vett A Kozmosz éneke című József Attiláról szóló internetes vetélkedő kidolgozásában és népszerűsítésében. A vetélkedő elsősorban újszerűségével keltett feltűnést: több hónapon keresztül lehetett az Interneten játszani a József Attiláról és koráról szóló kérdésekkel.

 

·         Egyesületünk szakmai vezetésével valósult meg a ME, a József Attila Társaság és a Gát utcai József Attila Emlékház közös programja Rendhagyó irodalomórák a József Attila Emlékházban címmel.

 

·         A József Attila-évfordulóra a József Attila Társaság több kategóriában is vetélkedőt hirdetett meg, valamint szavalóversenyt, versmegzenésítő versenyt, illusztrációkészítő versenyt, tanulmányíró pályázatot rendezett. A Magyartanárok Egyesülete a vetélkedő kidolgozásában, népszerűsítésében és a zsűrizésben vett részt.

 

·         Részt vettünk a szekszárdi Taní-tani című, József Attila tanításával foglalkozó tudományos konferencián, a Szlovákiai Magyar Pedagógiai Intézet által rendezett József Attila és a ma viszonyáról szóló konferencián Révkomáromban, valamint a TIT Kossuth Klubjában rendezett centenáriumi előadássorozaton. Ugyancsak részt vettünk a Medáliák egyesület fővárosi diákírók és diákköltők számára kiírt pályázatának József Attiláról szóló záróünnepségén.

 

·         A Duna Televízió Cimbora-akadémia című műsorában az évforduló alkalmából József Attiláról szóló előadás hangzott el, amelyet az Egyesület egyik alelnöke, Fenyő D. György tartott.

 

·         Egyesületünk szakmai segítséget nyújtott A Nagy Könyv című televíziós olvasássegítő vetélkedőhöz.

 

·         A ME részt vett A Nagy Könyv kísérőprogramjául szolgáló Nagy Bagoly című, középiskolásoknak szóló vetélkedő koncepciójának kialakításában, szakmai előkészítésben, továbbá a nyári tábor lebonyolításában, a tévés vetélkedő népszerűsítésében, fordulóinak megtervezésében és lebonyolításában.

1 %

Köszönjük az 1 %-ból befolyt 151.520 Ft-ot!

Kérjük, a legközelebb is gondoljon ránk!

Adószámunk: 18159752-1-42

 

A 2004. évben befolyt 234.517 Ft-ot papír vásárlására, postaköltségre, valamint konferenciáinkra fordítottuk.

 

·        A ME idén is képviseltette magát a Sziget Fesztiválon, együttműködve a Petőfi Irodalmi Múzeummal. Előadásokat, ill. műelemző szemináriumokat tartott Arató László és Fenyő D. György.

 

·         Mándy – Mészöly – Kertész című konferenciánk (2003) előadásaiból az Iskolakultúra 2004/4. száma közölt négyet (Fenyő D. Györgyét, Gelencsér Gáborét, Tamás Ferencét és Vári Györgyét). A 2004 szeptemberében rendezett Leporoló című rendezvényünk pódiumbeszélgetései közül háromnak (a Kosztolányiról, Keményről, Mikszáthról szólóknak) az írott változata a Beszélő 2005/2. számában olvasható. (Mindkét összeállítás elérhető honlapunkról is.)

 

IN MEMORIAM

 

2005 januárjában meghalt szakmánk két nagy formátumú, legendás képviselője, Egyesületünk tagjai:

Eörsiné Hajdú Mariann és Madocsai László.

Az alábbi írásokkal rájuk emlékezünk.

 

Tamás Ferenc: Eörsiné Hajdú Mariannról

 

Lényege és lételeme volt a tanárság. Hallatlan szakmai felkészültségét az emberformálás eszközének tekintette. A szó legnemesebb értelmében: emberformáló volt. Számunkra, tanítványai számára pedig minta és példa, akit elérhetetlen magasságban láttunk magunk fölött, s aki mégsem csüggesztett el minket a fölérhetetlenségével, hanem, épp ellenkezőleg, szüntelenül szellemi-lelki emelkedésre inspirált. Boldogan követtük, elviselve bírálatát is, vágyva dicséretére, elismerésére.

   Gondolkozni és érezni tanított. Önmagunk megismerésére, vállalására és fejlesztésére késztetett. Formálta ízlésünket, ítélőkészségünket, morális érzékenységünket. Igényes volt, és minden mozdulatával, gesztusával igényességre nevelt. Magasra tette a lécet, mert sokra tartotta a tanítványait. Pontosabban: a bennük rejlő lehetőséget érzékelte tévedhetetlenül, s annak kibontásán, valósággá változtatásán dolgozott. Bízott tanítványaiban, hogy képesek ezt a lehetőséget megvalósítani, s a kitüntető figyelem és a bizalom szárnyakat adott a rá bízott gyerekeknek.

   A magyaróra ünnep volt, öröm, szellemi kaland, varázslat és elvarázsoltság. Keményen dolgoztunk, egy pillanatra sem engedett lazsálást. Megkövetelte a teljes szellemi-emberi jelenlétet. De nemcsak áhitat és komolyság volt az óráin, hanem játék és nevetés is. Mint később meg is fogalmazta nekem: mit sem ér az a tanóra, amelyen nincs nevetés. A lelkeket egy áramkörbe kapcsoló, életigenlő derű, sugallta, az érett személyiséggé formálásnak ugyanannyira fontos eleme, mint az ész pallérozása és a jellem csiszolása, s ezért helye van, helyének kell lennie az iskolában.

   A látszat ellenére nem a halálé az utolsó, nem a pusztulásé a legerősebb szó. Hanem a szereteté, a köszöneté, a háláé. Hogy ő, „milliók közt az egyetlenegy”, itt járt, köztünk volt, s emlékében, ajándékaiban itt is marad.

 

Petőcz András verse Madocsai Lászlóról

 
A repülés természetrajza

 

Repülj Madóval, írtuk egykor

az iskolapadra, persze nem így,

hanem angolul, fly by Mado!

és éreztük is a lebegést, amit

 

azok az órák adtak nekünk,

azok a Madocsai-féle magyar-

órák, szálltunk a magasban,

gótikus katedrálisok tornyai

 

körül próbálgattuk szárnyainkat,

„mert a gótika magasba lendít”,

mondta, és jobb kezével már

 

mutatott is fel, fel a magasba, és

mi tudtuk még akkor, mit is jelent,

hogy fel, fel a magasba –