Krúdy és Karinthy – két ismeretlen ismerős a Nyugat tájairól

 

Arató László bevezetője a Magyartanárok Egyesülete konferenciáján

2008. november 22.

 

Krúdy és Karinthy. K. und K. Mennyi közük van egymáshoz és mennyi a kettős Monarchia szellemi örökségéhez? Mennyi az előző századforduló bécsi személyiség-felfogásához, s mennyi ugyanennek nyelvfilozófiájához? Alighanem ez is megérne egy külön komoly konferenciát, ha a mai – elsősorban – nem is erről fog szólni, s ha a személyiség integritásának válsága vagy a nyelv referencialitásának kérdésessége, vagy ha úgy jobban tetszik, a valóság viszonylagosságának kérdése, az objektív valóság eltűnése s az eltűnt valóság iránti szörnyű szomjúság másképp és másképp jelentkezik a két eltérő alkatú alkotónál. 

Mire hívatott a „két ismeretlen ismerős” alcím utalni?

Szándékunk szerint több jelenségre is. Egyrészt arra, hogy mindkét író esetében a név jóval ismertebb, mint a terjedelmükben is hatalmas életművek. Mindkét esetben néhány közismert mű (Karinthy esetében elsősorban az Így írtok ti! és A tanár úr kérem!, Krúdy esetében néhány Szindbád-novella, talán a Postakocsi-regények, illetve Huszárik filmje) mintegy elhomályosítja az életmű hatalmas, de kevésbé közismert „tájait”.

Ráadásul mindkét terjedelmében hatalmas életmű komoly filológiai nehézségeket is jelent: megfeneklő, teljessé nem váló, átfedéseket tartalmazó életműkiadások „szegélyezik” mindkettőt. Mindkét szerzőnél új és új szövegek, illetve szövegvariánsok kerülnek még elő. Mindkét életmű szövegkorpuszának identitása bizonytalan, lebegő.

Karinthynál a humoros Karinthy elfedi a „komoly Karinthyt”, illetve a humorosságban rejlő komoly, néhol tragikus írói törekvést, az irodalom tudatos önrombolását, kereteinek feszegetését, a személyiség és az irodalmiság folyamatos önmegkérdőjelezését. Karinthy a paródiák szerzője, a humorista (a „vicces Karinthy”) olyan sztereotípia, ami az életműnek csak egy részét fedi le, ráadásul e humor természetéről, lélektani vagy nyelvi jelentőségéről, funkciójáról, (poszt)modernségéről (?) sem mond el eleget.

Krúdyról sokan vallják – Mészöly Miklóstól Kertész Imréig –, hogy nagyon nagy író, egyike a legnagyobb magyar prózaíróknak, ehhez képest viszont az iskolai jelenléte nem elég erős. Krúdy „gordonkahangja” és álomszerűsége olyan igaz közhely, ami elmossa a mögötte rejlő világ-, ember-, idő- és szövegszemlélet igen izgalmas kérdéseit, illetve az életmű során végbemenő változásait, kirajzolódó változatait. Krúdy régiessége, nosztalgikussága miatt nem biztos, hogy modernségének, modernségeinek minden mélységét, radikalizmusát érzékeljük: (szöveg)maszkjai, műveinek időrétegei és műfaji rétegei, illetve ezek különös dialógusai elfedik egymást. Az életrajzi sejtetések a valós személyekre, hajdani kor- és pályatársakra vonatkozó állítások paradox módon máig elbizonytalanítják a művek teremtett világának lokalizációját. „Régieskedése egy meghaladott jelen fölötti esztétikai-filozófiai ítélet, a többet tudásnak olyan szelíd-kemény iróniájával, amit csak az nem vesz észre, aki saját, valóban korszerűtlen kisromantikáját és morálját akarja kiharapni egy olyan műből, ami a varázslatosság minden túlzását igénybe véve – már-már rögeszmésen, s még a monotóniát is vállalva – csak azért invitál, hogy annál zavarba hozóbban provokálhasson” – idézi Krúdy-könyve előszavában Mészöly Miklóst Fried István.

Krúdy és Karinthy: két bizonytalan identitású szövegkorpusz, két nehezen kanonizálható, nehezen gombostűhegyre tűzhető író.

Mindketten egyszerre vannak innen és túl a klasszikus modernségen. Karinthy visszakacsingat a felvilágosodásra és előre az irodalom és az értekezés, a magas irodalom és a populáris kultúra határait elmosó posztmodernre. Krúdy vissza Jókaira és Mikszáthra és előre a későmodern idő- szöveg- és személyiség-felfogásra.

Karinthy egyszerre hihetetlenül sikeres és népszerű író – és örökké beváltatlan ígéret, beteljesítetlen lehetőség; Krúdy egyszerre varázslatos szerző – és a varázstalanítás nagymestere. Lehet-e őket ismerősebbé tenni vagy legalább ismeretlenségük izgalmát pontosabban körülírni?

Hallgassuk meg erről előadóinkat!