„Hová lépsz most…” — Kultúra, olvasás, magyartanítás az  »új képkorszakban«

2002. március 9.

 

Arató László bevezetője

 

Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollégák és Nem Kollégák!

A Magyartanárok Egyesülete éppen öt évvel ezelőtt, 1997. március 8-án tartotta első konferenciáját Kihívások és válaszutak a magyartanításban címmel. A mai, öt évvel későbbi, sorrendben 13. konferenciánknak is lehetne ugyanez a címe. Öt éve újra és újra makacsul ugyanazokra a kérdésekre keressük a választ. Igaz, közben jelentős alkotókról, Móricz Zsigmondról, Vörösmarty Mihályról, Petri Györgyről és Jancsó Miklósról is rendeztünk eszmecseréket, de úgy gondoljuk, egyesületünk egyik fő feladata az, hogy elősegítse patinás, de ugyanakkor kiforratlan tantárgyunk önmeghatározását. Szeretnénk közösen átgondolni a korkihívásokat, korkívánatokat s azt, hogy mindezeknek milyen magyartanítás felelhetne meg igazán.

 

Mai konferenciánk meghívója Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című versét idézi, s e rendezvény helyszíne, hála a fennállásának kétszázadik évfordulóját ünneplő Országos Széchényi Könyvtárnak és a könyvtár igazgatójának, Monok Isvánnak, maga is könyvtár, az ország könyveinek legfontosabb és leghatalmasabb kincsestára. Aligha találhatnánk ennél méltóbb helyet arra, hogy közösen gondolkodjunk a betű, a szó, az olvasás, a könyv és a magyartanítás helyéről, jövőjéről az elektronikus tömegkultúra, a média, a világháló korában, ebben a különös “új képkorszakban”. Monok Istvánon kívül Kiss Barbarának és munkatársainak is köszönjük a lehetőséget és a segítséget.

 

A ma elhangzó előadások egy része nem közvetlenül a magyartanításról szól, hanem azokról a mentális, kulturális és oktatásszociológiai tényezőkről, amelyek tantárgyunk lehetőségeit, alakulásirányát óhatatlanul befolyásolják, meghatározzák. A kétszintű érettségiről szóló délutáni fórum pedig azt vizsgálja, hogy a szakmapolitikai-oktatásirányítási törekvések miképpen vetnek számot a társadalmi-kulturális közeg érzékelhető változásaival.