A sokáig lenézett irodalom

Népszabadság, • 2004. március 8. • Szerző: O. Cs.

A gyerek- és ifjúsági könyvpiac helyzetéről tartott konferencián kiderült, hogy a gyerekkönyvírók szakmai megbecsültsége még mindig nem az igazi.

 

– A magyarok mind olyanok, mint Boka és Nemecsek? – kérdezte egyszer a hazánkba látogató japán császárné.

– Nem – válaszolta némi habozás után a fogadáson részt vevő Békés Pál –, van Geréb is.

Hogy a távol-keleti ország előkelőségének ilyen pontos ismereti vannak Molnár Ferenc A Pál utcai fiúkjáról, annak oka a második világháborúig nyúlik vissza. Akkoriban Japánban a gyerekek által olvasható könyveket három antológiára bontották. Az első két kötetbe saját művek férhettek, a harmadikba kapott helyet a szövetséges országok gyerekirodalma. Így találkozott a későbbi japán császárné A Pál utcai fiúkkal – igaz, fogalma sem volt róla, hogy szerzőjének, Molnár Ferencnek zsidó mivolta miatt akkor már emigrálnia kellett Amerikába. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (YBBI) szellemi vezetőjeként pedig szívügyének tartotta, hogy magyarországi látogatásakor e szervezet alelnökével – nevezetesen Békés Pállal – is találkozzék.

Ugyanez azonban nem mondható el a hazai könyvkiadás és a gyerekirodalom kapcsolatáról – derült ki szombaton azon a gyermekirodalmi konferencián, amelyet a Magyartanárok Egyesülete és a Csodaceruza című folyóirat szerkesztősége szervezett. Magyarországon évtizedek keresztül lenézett szerzőnek számított az, aki gyermek- vagy ifjúsági könyv írására adta a fejét. A nyolcvanas évek közepén – Lázár Ervin, Csukás István, Janikovszky Éva fénykorában – az akkor harmincéves Békés Pál képviselte fiatalokat a „gyerekírók” között. És tizenöt évvel később még mindig ő volt a junior. Igaz, e tendencia az elmúlt pár évben változni látszik, köszönhetően például Darvasi Lászlónak, Kiss Ottónak, Varró Dánielnek, Lugosi Viktóriának vagy Tóth Krisztinának. Csakhogy – derül ki az előadásból – az íróberkek elismerését előbb komoly művekkel ki kellett vívniuk, hogy „alászállva” a gyerekirodalomba is megbecsültek maradjanak. Jellemző adat, hogy egy-két évvel ezelőtt meghirdetett forgatókönyv-írói pályázatra ugyan száztíz mű érkezett be, ám közülük egyetlenegy témája sem volt gyerekeknek szánva. Még jellemzőbb adat, hogy az elmúlt tizenöt évben – pénzszűke ide vagy oda – idényenként vagy húsz játékfilm készült, de a háromszáz alkotásból mindöszsze kettő szólt a gyerekeknek – sorolja Békés Pál.

A magyar módinak pedig gyökeresen ellentmond a világtendencia. Nagy-Britanniában például a top száz olvasmány között 42 gyerek- vagy ifjúsági regény. (Az már a britek patriotizmusát jelzi, hogy egy valóságshow-szerűre kalibrált, több hónapon folyó, színészek, politikusok bevetésével színesített, minden idők legjobbja-szavazáson a legjobb külföldi helyére, a huszadikra is csak Tolsztoj Háború és békéje tudott felférni.)

Pedig a statisztikák azt mutatják, hogy az ember középiskola végéig olvas a legtöbbet, ráadásul a gyerekek tudományos, racionális gondolkodásának fejlődése mellett a spirituális fejlesztés is éppannyira fontos – hangzott el Boldizsár Ildikó népmesekutató előadásában. A mesék megtanítják a gyerekeket szembesülni az élet problematikus oldalával, miközben más és más legyőzési technikákat mutatnak be. Fenyő D. György a tíztől tizennégy éves korosztálynak szánt – az alaptanterv által tanácsolt – olvasmányokról beszélt. A hatodikosoknak előírt Egri csillagok még nem minden tanulónak okoz problémát, a hetedikben ajánlott A kőszívű ember fiai gyakorlatilag taníthatatlan; nyelve, ritmusa és szerkesztésmódja távol áll a tizenkét-tizenhárom éves gyerekektől. A nyolcadikosoknak szánt valamely Móricz-mű pedig nyomasztó voltuk miatt nem alkalmas az érzékeny lelkületű tinédzsereknek.

Forrás: http://www.nol.hu/Default.asp?DocCollID=163295&DocID=139727#139727